Meghalt a cicám, aki a lelki társam volt, 1,5 évesen. Hogy lehet ezt kibírni?

Igen kérdező, nyugodj le. Gondolj a szép vele töltött pillanatokra.

Ne úgy fogd fel, hogy elment nincs többé hanem volt és azok az emlékek mindig megmaradnak veled. biztos vagyok benne hogy felelős cica gazdi voltál látszik hogy megvisel. Ha gondolod szerezz be egy plüss cicát akivel alhatsz esténként hogy mégse legyél egyedül.

Nem értelek, 9-es. Egy háziállat miért ne lehetne az ember lelki társa? Mi köze ennek az emberi kapcsolatoknak? És mi van, ha nem az ő hibájából halt meg? A macska nem olyan, mint a kutya, neki a kerítés nem kerítés. Kimegy, elütik, vagy akármi...

Kedves kérdező, teljes mértékben megértelek. Én is veszítettem már el cicát, teljesen hozzám nőtt lelkileg. Az első 1 volt a legrosszabb, elviselhetetlen volt a hiánya. De még 1 hónappal később is gyászos volt a hangulatom. Ami nekem segített, az egy új cica volt. Természetesen nem pótolta a halott cicám hiányát, de segített elterelni róla a figyelmet. Amit mindenképp tegyél meg: pakolj el mindent szem elől, ami a cicára emlékeztet téged, játékait, edényét stb. Úgy talán nem jut annyiszor az eszedbe.