Nem nekem való az állattartás?

,,.. túl mutat azon hogy 10-15 évig gondoz egy állatot aki gyorsan felnő és nagyjábóól változatlan szeméylisége lesz... "

Az állat is tud változni és változik is. Amúgy ha tartasz állatot a te személyiséged is változik, jó esetben fejlődik (nem rossz szándékkal írom, annyi év alatt nagyon sok minden történik, szóval nem úgy értem, hogy fejlődnöd kell, hanem megtörténik). Igaz a te génjeidet egy állat nem tudja tovább vinni, te viszont igen a tanultakat.

Természetesen ne tarts állatot, nem muszáj. Mivel nem neked való leírtam és nem is szeretnél állatot, ezért írtam le, hogy maga az állattartás is a ki ad -kinek mit, az is összetettebb annál, hogy etetés-simogatás.

Szerintem nagyon jó, hogy látod, hogy te nem szeretnéd illetve tudod vállalni és nem is erőlteted a macska tartását. Tudod, hogy neked annyi bőven elég ha pont látsz egyet és megsimogatod.

Később meg ki tudja mi lesz :)

Én mindig úgy gondoltam h a macska tartása a legegyszerűbb. Nekünk van egy 4 éves, egészséges kandúr cicánk, sose volt különösebb fáradalom ellátni. Kijárós macska, az almot nagyon ritkán kell takarítani, főleg kint végzi a dolgát. Koszt nem hoz be, csak rosszabb, pl esős időben, olyankor ha be akar jönni csak megtörölgetjük egy ronggyal és kész. Orvoshoz nem is emlékszem már mikor vittük utoljára, mondjuk fiatalabb korában oltások és ivartalanítás miatt persze gyakrabban kellett menni. Felugrani csak olyan helyekre szokott, ahova tudja, hogy szabad. Talán az egyetlen zavaró dolog a szőrhullatás, de a miénk nem olyan hosszú szőrű, hogy megőrüljünk tőle.

Nyilván, fiatal korukban igénylik a legtöbb törődést, mert minden új nekik és sok a tanulnivaló. Többször is kell enniük, almozniuk.

De ennél bármely más fajta állat tartása csak nehezebb szerintem.

Egy gyerekkel több a baj, mint egy macskával. Többször wcézik(és büdösebbet), áhnyik, lebüfözik, sír, beteg, fürdetni kell, etetni stb... Ha egy macskával nem bírsz, akkor gyerekkel sem. Plusz ha beteg gyereket szülsz, akkor életed végéig ápolhatod és lehet kevesebb szeretetet kapsz tőle, mint egy macskától.

Nekünk am max 5 ezerből megvan egy hónapra a macska (tápot, almot nagy kiszerelésben veszünk és jó minőségűt). Napi 3x pisil és egyszer kakil. A napot alvással, szeretgetéssel és kevés játszással tölti már 3 évesen. Ivartalanított és kedves mindenkivel. Még csak evés közben sem kuncsorog, semmi bajt nem okoz (tapéta lekarmoláson kívül, amit nem bántunk annyira). Rengeteg szeretetet tud adni és oltárian aranyos, puha és kedves. Megtanítottuk neki a nem szót (hallgat is rá), a kifele szót (benti macska, de a hálószobából néha ketessékeljük) és az ül szót, mert miért ne :D bárki mondja neki, leül.

De még a génes hülyeséghez hozzászólnék: rengetegen fogadnak örökbe és sajátjukként szeretik a gyereket. Nem a vér számít a szeretet nyelvén. Plusz ha tudnám, hogy szüleim csak azért csináltak, mert a génjeiket akarták tovább adni, igencsak rosszul esne és lehangolna - szerintem nagyon szánalmas önző ok miatt gyereket vállalni (mint pl csok, szaporodás és elvárások miatt). (becsúszott gyerek voltam amúgy, de örültek nekem).