Nem nekem való az állattartás?

Fuh ocsem. Ez ugye csak egy vitaindito poszt?

Konkretan ket nap utan feladtad. :D

Olyan indokok utan, hogy sz@rnak. :D

En az en macskaimra mire megkomolyodtak, 2 evet vartam. Ket ev utan azt mondtam, oke, valami ertelmet sikerult belejuk vernem, mar csak siman ”onfejuek”.

Aki allatot tart, az altalaban gyerekszamba, vagy gyerek utan, masodszamba veszi oket, de ugyanugy nagy nagy szeretettel viseltet felejuk. En a macskaimat puszilgatom, vakargatom, simogatom, egyutt alszunk, beszelek hozzajuk, ok vissza nyavognak, es jatszok is veluk mindennap, fotokat csinalok roluk stb.

Nem mellesleg almot 3 naponta takaritok, fesulni mindennap fesulom oket, heti egyszer pedig aljszorkiszedovel pluszban. Napi egy orat biztosan foglalkozok is veluk emellett. Enni napi 3-4x adok neki, 1-1 perc alkalmankent.

Oke, nem neked valo, felfogtuk, te is fefogtad.

De azt is fogd fel akkor a nagy allat ellenessegben, hogy pl a gyerek ugyanugy maga ala xarik, amit aztan tenyleg napi tucatszor cserelsz eleinte, joooo sokaig. X eves koraig ertelemmel semmit nem fog fel abbol amit mondasz, de ha igen, utana meg csak nem akarjak meghallani mar. :) Raadasul sirnak, mindenhova IS magaddal kell oket vinni, legrosszabb helyzetekben kezdenek el sikitozni, orditani, es nem csukhatod be oket egy szobaba csak ugy estere, ha felcsesznek, mint egy macskat. 0-24 odafigyelest igenyelnek. Egy macska max nehany orat.

Raadasul esetedben kiscicakrol beszelunk. Harapnak, rosszalkodnak, rohangalnak, rongalnak. Csak idovel no be a fejuk lagya.

Ha annyira kicsik a macskák akkor nem kellett volna megfogdoznod őket!

Lehet hogy az anya cica már nem fogja vissza fogadni őket!

"De az én érzelmi igényemhez elég ha kertben találkozok egy cicával és megsimizem. Nem igényelem a napi kapcsolatot és az ezzel járó felelősséget."

Szóval csak simán nem szereted az állatokat. Átlag ember örül, ha egy puha bundással oszthatja meg életének azt a 15-20 évét, szeretetben. Te nem örülnél neki, nem lennél boldog, mert nem érted, hogy mi a "jó" benne. Mert neked az nem is jó. Innentől kezdve tipik értelmetlen kérdés.

Jézusom, idáig örültem neki, hogy van belátásod, de az utolsó hozzászólásod...

Nem, az állat nem biznisz, és nem annyira más sztori a kettő, mert mind a gyerek, mind az állat a szülőnek / gazdának van kiszolgáltatva és az ő felelőssége, hogy mindent megadjon nekik, mivel ő vállalta.

A másik amit a gyerekekről írtál bizonyítja, hogy a gyerek SEM való neked. Nem, a gyerek nem gének halmaza csupán, nem a szülő meghosszabbítása, nem a szülő kicsi klónja, nem viszi tovább a személyiségeket. Én sem hasonlítok a szüleimre habitusban, de olyannyira nem, hogy öt perc után összeveszünk, annyira nem egyezünk semmiben, és ezzel nagyon sokan így vannak rajtam kívül. Érzelmileg felnőtt embernek eszébe se jut ilyen hülyeség miatt szaporodni... Csak akkor kellene gyereket vállalni, ha elfogadnák az emberek, hogy az egy teljesen külön entitás lesz, önálló személyiséggel!

A kezedbe még egy virágot sem adnék 😅

Gondolom arra is azt mondanád mi haszna van.