Rossz ember vagyok ha elakarom dönteni milyen színű legyen a macskám?

Egyébként nem kicsit álszent ez a “mert neked csak a színe számít, pedig minden állatot meg kell(ene) menteni!”-típusú komment. Mintha az ilyen kommenthuszároknak teljesen random (mármint nem az ízlésük alapján választott) állataik lennének otthon, vagy mentenének akár folyamatosan. Nem gondolom, hogy 100 kommentelőből utána 1 is azt mondta volna még aznap, hogy “Hát jó, akkor talán nekem kéne elöl járnom a helyes példával és befogadok 3 elaltatásra váró cicát.” Vagy ha mentettek is (ez sem derül ki azért, fele nem is ilyen célból van a csoportban), nem gondolom, hogy valaha mondtak volna ilyet, hogy: “Látom, Marikám, van két befogadásra váró cica. Ne a kedvesebbik, jobb húsban lévőt add, hanem a pszichés roncs rüheset, mert az vár jobban ápolgatásra, majd én befogadom.”

Nem mellesleg, ha lenne bármi lövésük a macskák természetéről a facebook-os veszett szájhabzás közben, akkor tudnák, hogy az egy dolog, hogy a kérdező kinéz magának egy cicát, na de a cica is szimpatizál-e a kérdezővel? Azért ez sem elhanyagolható szempont. A macska bonyolultabb pszichéjű állat, mint egy teknős, vagy kutya akár. Ha nem kedveli azt a környezetet és/vagy embert, akinél van, simán tovább áll olyan helyre, ahol jobban érzi magát, ha van lehetősége.