Rossz lenne egyedül a cicának? Legyen társa?

Szerintem ez Cica függő is (nekik is van külön személyiségük)

Gyerekkorom óta vannak macskáink, és volt köztük olyan, amelyik teljesen jól elvolt egyedül, nem kereste a többi macska társaságát, volt olyan amelyik ha nem találta a másikat szomorkodott..

És persze az sem mindegy, hogy az egyedül alatt azt értjük, hogy nincs másik macska társa, de a gazdi sokat tud vele lenni, vagy azt, hogy konkrétan egyedül van az üres lakásban a nap nagy részében. Utóbbi esetben azért jobb, ha van cica társa (vagy egyéb állat, pl.: kutya, nyuszi - akikkel amúgy jól el tudnak lenni de az kicsit macerásabb tartás szempontból)

A felnőtt cica örökbe fogadása azért jó ötlet, mert ugye sokan kölyköt szeretnének, és minél idősebb egy cica, annál kevesebb az esélye, hogy valaki örökbe fogadja.. Nekünk is van egy felnőttként örökbe fogadott cica (1 éves korában került hozzánk), csak annyit sajnálok, hogy nem láttam milyen volt kölyökként, de minden nap örömmel tölt el, hogy legalább egy életet megmentettem, és hogy boldoggá tudtam tenni. És hát ő is boldoggá tesz minket.

Összességében azt mondanám, hogy vagy két kis cicát lehetne, akik ahogy írtad is testvérek. Vagy nagyobbak/ felnőttek esetében utána nézni, hogy valamelyik menhelyen van e olyan cicapáros, akiket nem szeretnének szétválasztani, és csak együtt örökbe fogadhatók.

Két külön helyről felnőtt macska azért lehet necces, mert nem tudhatod előre hogy fognak kijönni egymással (lehet nagyon jól, lehet nagyon nem jól, akár csak az emberek). De annyi segítség azért szokott lenni, hogy a menhelyen el tudják mondani, hogy a cica még is milyen. A mi cicánknál is feltétel volt, hogy másik macska mellé adják csak oda, mert egyedül nem érzi jól magát.

A macskák jól elvannak egyedül is, sokkal önállóbbak mint a kutyák. Szerintem is jobb felnőttet örökbe fogadni, mert a kölyök nagyon ragaszkodó tud lenni. Az egyik macskámat az utcán szedtem össze nagyon pici korában, és mintha azt hinné hogy én vagyok az anyja. Már majdnem hat éves, de rajtam csüng egész nap, mert kiskorában gondoztam hogy életben maradjon és csak velem van el. Szerencsére itthonról dolgozom és mindig vele tudok lenni, de ha elutazok valahová nagy ritkán, akkor depressziós, nem eszik, csak fekszik, ezeket hallom vissza állandóan.

Amelyik nagyobb volt mire hozzám került, az konkrétan le se tojik :D Szokott jönni hogy simizzem, de elvan magának egész nap, nem igényli annyira a társaságomat mint az akit én neveltem fel.

Nagyon jó ötletnek tartom amit valaki írt, úgy hozni menhelyről hogy keresni egy párost akiket eleve együtt akarnak örökbe adni.

Bocs, hogy idepofátlankodok, de kicsit hasonló a helyzetem.

A mi lakásunk 36 nm, szerintetek akkor ez nem kicsi egy (kettő) macskának úgy, hogy kb hasonló időt lennének egyedül (talán kicsit kevesebbet)? Nem szeretnénk kiengedni (vasút, autópálya, nagy forgalmú út van a közelben), tudnak boldog életet élni ilyen kis helyen? Persze foglalkozni szeretnénk vele/velük meg játékok is lennének, de nem érezné magát “börtönben” egy macska ilyen kis lakásban?