Valakinek kedve macskákról áradozni?

Na, mesélek én is egy tegnapi sztorit.

Kimentem a kertbe, és láttam, hogy a macskám épp a cseresznyefáról ereszkedik le. Nagyon csodálkoztam, mert még sosem láttam fára mászni. Aztán leugrott - s akkor derült ki, hogy ő nem is az enyém, mert az én cicám rávetette magát! Csak éppen tökegyforma, nagytestű vörös mindkettő! Aztán összehömbölögtek, úgy bunyóztak, mint a rajzfilmeken, közben fújtattak meg nyivákoltak. Rárivalltam, hogy Vörcsiiii!!!! Akkor kiszállt a bunyóból. Megálltak egymással szemben fellomposított farokkal, mint a cowboy-ok a filmekben. Aztán az idegen próbált a kerítés alatt kibújni, de nem tudott, közben a Vörcsim pofozta a fenekét, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolog. Végül a másik átugrott a kerítésen - szerintem az új szomszéd macskája lehet, mert eddig még nem láttam.

Amúgy az én Vörcsim nagyon okos és cuki! A kilincsre ugrálva ki tudja nyitni az ajtókat. Kinti-benti, és nem szokta elhagyni a mi telkünket. A kutyánk terelőkutya, és próbálja néha terelni, de Vörcsi nem hagyja! Ráugrik a kutya hátára.

A gyerekkori cicám meg teknőctarka volt, és 18 évig élt! Csak élete utolsó évében kezdett rajta látszódni az öregedés... hiányzik ő is.