Őszintén! Volt hogy megbántátok, hogy állatot vállaltatok?
Sziasztok!
Pár éve egy vihar után találtam egy kiscicát az árokban, nem tudott kimászni a vízből és keservesen nyávogott.
Hazahoztam, eleinte fent volt minden felületen hogy gazdikereső, de nem jelentkeztek érte, így 2 hónap után annyira hozzám nőtt, hogy megtartottam. Menhelyre semmiképp nem akartam vinni.
Volt már cicám előtte akit 17 évesen kellett elaltatni, így pontosan tudtam mivel jár a macskatartás.
Gyerekkoromban is volt egy cicám, ő 15 évig élt.
Szeretem, mert nyilván szeretem, vannak cuki pillanatai amikor imádnivaló, de több bosszúsággal jár, mint vidámsággal.
Hiába van kaparófa (2 is), akkor is a vadi új kanapét használja.
Kirámolja a szemetest, ha véletlenül nyitva hagyom.
Folyamatosan kipisil az almostálból, pedig marha nagy és 2 is van neki. Ezáltal befolyik a tál alá minden és ha nem veszem észre és kellemes szaga van...
Mindent leamortizál, borogat, felmászik mindenhova, takarítás után 1 órával minden olyan, mintha semmit nem csináltam volna.
Imádom, semmi pénzért nem válnék meg tőle, de megfogadtam, hogy soha többet nem tartok meg macskát. És nem azt bántam meg, hogy megmentettem az életét hanem azt, hogy nem kerestem neki kitartóbban gazdit.
Lelkifurdalásom van amiért így érzek, mert szeretem, de az életem egy véget nem érő takarítás miatta és egyik cicám sem volt ilyen.
Most vettem új ablakpárkányokat mindenhova, már tiszta karmolásnyom az összes. Úgy, hogy vágom a karmait.
Érez még valaki hasonlóan? :(
válasza:" Legyeg: allat lakasba eleve nem valo!"
Hanem hova való? Kert végébe kikötve láncra? Vagy kennelbe zárva? Kirekesztve, magányra kárhoztatva?
De igen, a kutya és a macska az ember mellé való. És ha valaki lakásban lakik, és állatot szeretne, akkor odavaló.
válasza:Nekem is volt egy kutyám, akit befogadtam, csak egyetlen baj volt csak vele: nemhogy félt, szabályosan rettegett, pánikolt az utcán sétáltatás közben, mint valami erdei vad. Próbáltam neki gazdát szerezni kertes házban, de mindenki mástól is rettegett, csak minket fogadott el. Nem tudom, milyen szörnyű sokk érhette a kóborlása közben, ideggyenge is lehetett, velünk, a lakásban jól érezte magát, de az utcán soha nem oldódott fel. Riadtan cikázott ide-oda a póráz végén.
Hát őt szegénykét megbántam, hogy befogadtam, de ugyanakkor mégsem, mert nem lett volna más, akinek egy ilyen kutya kellett volna, aki segített volna rajta. Olyan volt, mint egy szellemi fogyatékos gyerek, senki se akarná, hogy ilyen gyereke legyen, de ha már azt dobta a gép, akkor elfogadja. Egy nagy ordas német juhász kan volt. Egy rettegő, de nagyon szelíd óriás. Ha most találnék rá, most is befogadnám. De kínszenvedés volt vele a 14 év, az biztos.
válasza: válasza:7-es vagyok
Próbálj meg magasabb oldalú, befelé hajló szélű, vagy fedeles almost venni, akkor nem történik "baleset"
A kutyával való lekötöttség:
Nem mindenhova tudod vinni a kutyát.
Pl.nem mehetsz el vele nyaralni, ha nem kutyabarát a szálláshely.
Én másfél évig nem tudtam kórházba menni a gerincemmel - oda ugye nem vihetem a kutyát, pedig mi is visszük mindenhova - mert a feleségem még akkor aktívan dolgozott.
Így aztán az lett vége, hogy megvártuk míg az asszony is nyugdíjba megy, akkor került rám a sor.
Most meg én dolgozom a nyugdíj mellett, de ha a nejemnek van kórházi ügye, viszem a kutyát magammal a munkahelyre (benzinkút). Elszunyálgat az árnyékban a lehúzott ablak mellett a kocsiban, lát engem, beszélek hozzá, kap enni-inni, tud pisilni-kakilni, ... de nem egyszerű.
A macskákkal nincs ilyen gond.
válasza: válasza:Érdekes, nekem a kutyával egyszerűbb. Rengeteg állatbarát szálláshely van (pláne külföldön) és szinte mindenhova be lehet vinni. Ő a macskával ellentétben szófogadó, tehát nem rohan el, ha kell ül egyhelyben sokáig, amíg nem állhat fel és nem rombol. :D
Macskával nehezebb (nekem), mert most is megyünk el 1 hétre ahova jön a kutya is, de ugye azt meg kell oldanom, hogy amíg nem vagyok itthon, valaki jöjjön át etetni és kiszedni az almot.
Megnyugtat, hogy akkor nemcsak én érzek így néha, hanem mások is.
Néha minden idegszálamat próbára teszi...
Nekem is voltak egyébként mentett teknőseim, 2 tenyérnyi darab. :) viszont nekik kerestem normális helyet ahol van kerti tó (néha kapok róluk képeket is), mert hozzájuk egyáltalán nem értek és nem voltak adottak a feltételek.
Meg ugye amit Te is írtál, hogy őket maximum csodálni lehet, rám meg néha rámjön az ölelgethetnék és akkor muszáj megnyúznom valamelyiket. A tekikkel sajnos ezt nem lehet. :)
válasza:Én két gekkóval jártam így. Mindkettő elég defektes volt, elég rendesen rászedtek velük. Már nagyon soványként vettem őket, még nem volt tapasztolatom hasonlóval. Nem is akartak enni, betegesek voltak, és fizikálisan sem néztek ki normálisnak. Szerintem túltenyésztettek voltak és az eladó csak gyorsam meg akart szabadulni tőlük, hogy ne nála pusztuljanak el.
Annak, aki szerint az állat a kertbe való: Akár hiszed, akár nem ez a mentalitás elég új, nézz meg egy régi festményt, a kutya mindig ott van a szobában az asztal alatt, míg az emberek esznek, a vadász mellett, amíg ő a fotelben pihen, vagy a pásztor lábánál. Még az uralkodók portréin is gyakran láthatunk kutyákat.
válasza:#19
Igazad van!
De ez az "állat nem való a lakásba", kifejezett parasztmentalitás.
Nyilván a girhes, férges, bolhás elhanyagolt, fogyóeszközként kezelt macskáik, vagy az örökösen láncon tartott, sárban és a saját ürülékében élő, büdös, szintén minden parazitával "megáldott" nyomorult, gondozatlan kutyát nem engedték be a házba.
Viszont röhejesek azok, akik sikítófrászt kapnak, ha a macska megpróbálna bemenni, de közben olyan ordenáré mocskosak, hogy tőlük kifelé menet kell lábat törölni, de a ház utca felé eső része az ki van nyalva.
Budapesten, vagy a városokban erről a mentalitásról ismered meg teljes biztonsággal a beszivárgott parasztot.
A városi embernek mindig, minden században volt kutyája, macskája, mert a kulturális szint mindig más volt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!