Lovam viselkedése veszélyes lett. Mit tegyek?

Valószínűleg azért volt sok helyen és bántak vele rosszul (Bár nem értem, hogy ezt honnan vetted?), mert rájöttek, hogy kezelhetetlen és veszélyes!

Küld vágóhídra!

Vagy sózd rá valakire, de aztán imádkozz, hogy ne okozzon sérülést az új gazdájának.

Te mit tettél mikor megrúgott, felédkapott? Ha harap, viszkézből akkora pofon, hogy megérezze. Ha rúgni próbál? Kapd el a kötőféket és rúgj alája 2x 3x.

Nem szeretem az erőszakot, de van amikor ez kell. Egy ménesben sem simogatják egymást amikor hatalmi harcra kerül a sor. Ha ő durvul, légy durvább. Általában ennyi elég mikor rájon, hogy te is tudsz rúgni, harapni. Akkorát úgy se tudsz rúgni, mint egy másik ló.

Az enyém is van, hogy bepróbálkozik a rangsorcserével, talán az elején volt, hogy későn kapcsoltam és eljutottunk a lábemelgetésig, akkor már el kellett járjon a kezem, hogy komolyan vegyen, mert a "nem pacikám" ból nem értett már. Sajnáltam, de 600 kiló nem játék, jóval erősebb, mint én. 2x-3x eljátszottuk ezt, azóta elég időben rászólni.

Ha nyereg alatt gci, akkor azt nyeregből kell intézni. Csak úgy az a baj, hiába hívsz jobb lovast, ő rendbeszedi és alatta normális lesz, veled viszont ugyanúgy elrobog. De ha ezt le is rendezd vele, akkor színesedni fog a paletta bakolással stb.

Én azt javasolnám, hogy vagy valami szaki mindkettőtökkel foglalkozzon (akár Monty Roberts módszerével, de akkor hivatalos instruktor legyen), vagy eladod másnak.

Ez egy csikó!

Következetes nevelés és SZAKÉRTELEM kell.

Szia! Nem biztos hogy te rontottad el! Az én négyévesem is pont ugyan ilyen, ezért tudok neked egy pár tippet adni. Keverék kanca és az előző gazdái nem foglalkoztak vele semmit sem. Mindig más lovak társaságában (kB 8) élt. Adtunk neki (nyugtató) olyan szert ami eltompítja a menekülő ösztöneit és sikerült lószállítóban tenni. Otthon bevezettük a karámba és néztük mit csinál. Aztán kB két hét múlva összeszoktattuk a pónimmal ( őt úgy mentettük, korát nem tudták pontosan csak azt hogy 3 év alatt van. Késöbb kiderült hogy 1,5 éves lehetett. Vele sem foglalkoztak Semmit, egy forgalmas útszakasz szélére volt kikötve nagyon rövidre még télen is, kajája nem volt vizét mindig kiborította és rühesség is el kezdett kialakul i rajta. Valszeg sosem engedték futni sem. Tehát még ettük. Iszonyat akaratos volt először és mindig csak futni akart de aztán megnyugodott és megszelídült. Mindig nyihogott a hangomra, persze csak az almája miatt, és alig várta hogy dolgozzunk. Minden hová követett.)

NA DE AZ ÚJ NÉGYÉVESEM! Először megkunyászkodott a póni elött és minden rendben volt. A belovaglása is símán lezajlott, iszonyatosan nyugott és szelíd volt. NAGYON BOLDOG VOLTAM HOGY EGY ILYEN KINCSET ÉRŐ LOVÁT TALÁLTAM! DE! egy hónapja társaság mániás lett és nem jött oda a legelőről elszaladt, még nevetett is rajtam. Nem vette be a zablát(ez a probléma még ma is fönn áll kicsit) és lovagláson alkalmával hiába húztam a szárat NEM ÉRDEKELTE! Ekkor elegem lett. Nem is foglalkoztam vele csak a pónimmal aki már rég elnyomás an élt a nagyobb pacival szemben. Azt hittem a 4-évesem nem szeret pedig mindent megtettem ért. Na egy hétig nem is foglalkoztam vele és nagyon irigy lett sokkal rosszabb mint volt. Már majdnem az eladás mellett döntöttem. Viszont amikor néha nagy ritkán oda mentem hozzá akkor nagyon örült a simogatás aki, viszont megunta és házra rúgott. Majdnem eltalált, nagyon félni kezdtem tőle, viszont annyira akartam ezt a lovát sokáig könyörögtem érte a szüleimnek. Nem mertem megmondani nekik hogy nem megy. Sok sok videót néztem aztán elkezdem rendelgetni neki erősebb szerszámokat. Pl kapicán. Eddig kötőfék kel futószáraztattam és szinte mindig elhúzott mostanában. Ezért rendeltem neki kapicán. Kis buta létemre nemtudtam hogy zablával is lehet lovát futószáraztatni, féltem hogy széthúznám a száját és az megkeményedne. A kapicán viszont nagyon megszerettem. Nem tudott többé elhúzni ( ha nagyon tombolt akkor viszont igen) és a lovamra is könnyebben tudtam félteni mint a fejzőt. A lovaglás át egy időre abbahagytam nem vol és még mindig nincs elég időm szenvedni vele. Majt a nyáriszünetben. Sokat olvastam utána és megrendeltem a weiroter segédszárat is. Ekkor már parelliztem is vele és nagy problémát jelentett neki mellettem ügetnie. Tudta mit akarok tőle mert régen gond nélkül csinálta. De most hátra lépdelt sunyított elhúzott amikor a feladatot megporóbáltuk. Mérges lettem és nagy nehezen felettem rá a fejzőt. Ostort vettem a kezembe mert a pálca tùl rövidnek bizonyult. Az ostortól nagyon félt mert kicsikorában biztosan nagyon elverhették vele. Sosem tanítottam arra hogy ne féljen tőle mert úgy gondoltam így majd jobban megy futószáron. Most viszont szép lassan megbarátkoztattam vele. Amikor már attól sem fél ha mellette csattogtattam alkezdtem húzni a vezetőszárat és kértem hogy ügessen. Újabb hiszti. Már nem tudott elhúzni a zabla miatt. Ekkor rácsaptam az ostorral, jó erősen. Nagyon megilyedt. Nem értette mi történik. Még jobban hisztizni kezdett. Én folytattam az ostorozást. (nem tettem benne kárt és nem csaptam olyan nagyokat sem plusz téli takaró is volt rajta tehát nem esett nagy baja csak meglepődött hiszen még sosem vertem semennyire sem) letörtem a büszkeségét. Mind a ketten átizzadtuk a ruhákat és a paci annyira kifáradt hogy nem lépett el amikor hozzáéritettem finoman az ostor végét. Aztán az ütések helyén végigsímogattam az ostorral. Ez a művelet egy pár alkalommal még mégismétlődőtt és nem csak Ostort használtam hanem pálcát meg minden puhább anyagot amitől ő félt. És a lovam lassan kezdett rájönni hogy az ostor nem azért bántotta mer az egy önmagában eleve rossz eszköz hanem azért mert ő hisztizett. A negyedik alkalommal már szépen ügettünk együtt mit régen. Engem meg nem utált meg a fegyelmezések miatt hiszen én kajáltattam, játszottam vele, legeltettem, találtam ki neki izgis játékokat. Csupán megértette hogy a póni felett állhat a rangsorban, de felettem nem. És azt is megtanulta hogy én,, erősebb vagyok nála és ha baj van nyugottan menekülhet hozzám mert erősségemből következtetek meg is tudom védeni(Pl a szomszéd ugató kulyájától aki kenelben van) Így a társaság mániás problémái is kezdték megoldódni és nyugott szívvel sétálgatok vele az erdőben. Néha még mindig ugrándozik és felém rúg a legelőn, de tudom csak azért mert még játékos és fiatal, eddig nem tapasztalattal meg mien erősnek és jóllakott aki lenni, most pedig nagyon élvezi hogy az lehet. Én itt tartok most vele és minden nap egyre többet tanulunk egymástól! Neked is sok sikert!