Hogyan vegyem rá a lovam a pályán való vágtázásra?

"és a ló nem tanul többet, vele, mit velem"

Hát a megállapodás az eredményességről szóljon, és kész.

A főnökség nem csak abból áll, hogy nem visz el terepen. Hanem apróbb jelzések feladatok végrehajtásából is, vagy a hozzáállásból. Pl Ha a lovad tisztel, akkor nem nyom a falhoz, elsőre adja a lábát, nem néz vakarófának , elvégzi a kért feladatot.

A futószárazásban nagyon jól látszanak a szerepek, ló testbeszéde, feladatok végrehajtásában.

Viszont azt írod a lovad "tanyaló" volt, tehát a képzése valószínűleg hiányos, lehet nem ismer dolgokat, mint pl a futószár vagy mire is kell beugrani vágtába.

Ezért kell visszanyúlni az alapokhoz, mintha egy csikó lenne. Szóval futószáron kezdődik minden, de annak is csak akkor van értelme, ha szakszerűen csinálják,pl nem belekergeted a vágtába, hanem előkészíted és beugrasztod, mind ügetésből, mind lépésből.

Ha futószáron működik a lovad, lehet nyeregből trenírozni, akár segítővel futószáron, hogy megtanulja a lovad összekötni a segítségeket.

És mivel ezekre magadtól nem jöttél rá, innen jön, hogy szaksegítség kell. Ez nem kerül 100 ezrekbe, elég pár alkalom, hogy helyre kerüljenek a dolgok. Mellesleg te is rengeteget tanulhatsz és a lovaddal töltött idő minősége is javul.

Nekem vannak hasonló tapasztalataim egy nem éppen menős fiatal lóval. Összefoglalom e tapasztalatokat, hátha segítséget jelent.

A lovat, amelyről beszélek, nálamnál jobb - és 20-30 kilóval könnyebb - lovasok könnyen hajtják, nekem viszont nagyon tudatosan kell arra figyelnem, hogy kicsit se tartsam vissza, hanem nagyon puhán vele menjek.

Teljesen egészséges és tud menni, ha akar. Különösen terepen, illetve a többi lóval együtt a karámban is szaladgál. Lovassal a hátán viszont nagyon pontos segítségeket és leginkább könnyed, jó ülést kíván, különben "nem érti", hogy mit kérek tőle.

Egy-egy alkalommal keményen is jelezni kell feléje rövid, határozott módon (pálca), hogy nem "szórakozhat", de ez a jelzés nem lehet sok, mert különben nem megy, hanem feszengve csinálgat valamit, amiből - oktatóm szerint - akár ellenszegülés is lehet, ha túlzásba visszük a "harcot" vele szemben. Ennél a lónál is a klasszikus szabály látszik érvényesülni: valójában az "engedésből" tanul. Ha jól csinálja, akkor békén hagyom, dicsérem. Arra törekszem, s ez működik is, hogy minél többször lehessen békén hagyni.

Tehát egyszerre kell a lovat még készségesebbé formálni és - esetemben - a saját lovas tudásomat finomítani.

Nekem annyiban könnyebb a helyzetem, hogy az edzőm mellettem van, és aktuálisan mondja, hogy éppen mire van szükség e kettős cél együttes eléréséhez.

Eredményes munkát kívánok. Menni fog! :)