Miért nem megy a vágta?

Ha jól meg lehet húzni a hevedert egy lovon, és nem fordul le a nyereg akkor a vágta olyan mintha repülnél. Nagyon jó érzés. És szerintem egyszerűbb ha elősször a nyeregalátétbe kapaszkodsz. Hidd el ha az első jól sikerül utána már mindig azt akarod majd csinálni😍

Sajnos én ugyanígy voltam. 2 évig jártam lovagolni, de csak az ügetésig jutottam el, mert féltem, főleg a leesés után. Én azt éreztem magamon, hogy nem elég erősek a lábaim, úgy éreztem nem tudom magamat megtartani. Nincs erre jobb tipp, mint magadban bízni. Nekem a diszpláziám miatt nem is lehet akárhogyan erősíteni a combjaimat, és az orvos sem javasolta számomra a további lovaglást, mert számomra egy lelesés igen komoly bajt is okozhat. Viszont neked azt javaslom bízz magadban, és a tartásodban. Ha a félelem nem múlik el, sokan abba hagyják. Az oktatóm nekem azt mondta anno, hogy aki leesik nem mindig ül vissza többé. Nekem a könnyű ügetés nagyon jól ment, éreztem, hogy hullámzok a lóval, és ilyenkor néha be is ugrott vágtába, de csak pár másodpercre, mert bepánikoltam és visszafogtam szegényt. Lehet más trükköket is kellene veled gyakoroltatni, amik ahhoz segítenek, hogy stabilabban ülj a lovon. Nekünk pl. kellett ilyeneket csinálni, hogy kengyel nélküli ügetés, elengedni a szárat és tornázni , hátra dőlni hanyatt és hasonlók. Szóval én viszonylag stabilan is ültem a gyenge lábaimhoz képest, mert volt oylan szitu mikor megijedt, megugrott alattam a ló, és csodálkoztak, hogy milyen szépen megfogtam, vagy volt hogy két lábra ágaskodott, szintén ijedtségtől. Az még nagyon az elején volt, és kérdezték hány éve lovagolok. Mondtam két hete. De akkor még nem féltem. Akkor jöttek a bajok, mikor elkezdtem félni.

Ha van rá lehetőség, érdemes a voltizshevedert kipróbálnod. Abba a két nagy fülbe szépen megkapaszkodsz, kicsit hátradőlsz, vágtáztatnak, és elfogadja az agyad, hogy van ritmusa a dolognak, egyenes maradsz, nem kell félni. A másik megoldás lehet, hogy ha a könnyített ülés jól megy, felállsz, beugratják a lovat, és mint fent. Csak egy pozícióban kell maradnod, kezeiddel akár lent támaszkodva. Anno nekem is így jött vissza a bátorságom, hogy emelkedőn mentünk fel ügetésben, kikönnyítettem, és a csajos meg be akarta érni a többieket. Viszont a hülye agyam rájött, hogy túlélhető a dolog, és nem mindig perecelés a vége :)

Én finoman próbáltam beugratni barátnőm póniját (egy kicseszett kövér és lusta pónit),alig értem hozzá sarokkal az oldalához erre kilőtt én meg repültem mint a győzelmi zászló. Elég traumatikus volt,nyekkentem egyet a homokban de túl lehet tenni magad a dolgon. Azt kell realizálni,hogy sokkal valószínűbb hogy nem esel le,mint hogy igen. Alapjában nem veszélyes dolog,nekem pechem volt,nem tudtam hogy hiperaktív lesz aznap a cula és hogy egy dagi póni ennyire gyors is tud lenni. xD

Lehet, azért is estél le mert kívülre terheltél többet, és az levitt a ló hátáról. Futószáron (főleg vágtában) mindig terhelj egy kicsit belső ülőcsontodra. És a félelmedet, pedig oszd meg az oktatóddal, Ő tudni fogja a megoldást. :)

4-es válaszoló tanácsát mondanám én is! Voltizs heveder egy nagyon hasznos dolog tanuló lovasoknál, sokkal jobban érezni a ló mozgását, nincs egy külön mozgó nyereg (hiába van a ló hátán, a lovas felé nem ugyanazt a mozgást továbbítja, mint a heveder), a két kapaszkodó pedig ad egy olyan biztonságérzetet, hogy nem fogsz félni. Én egyébként bármelyik jármód tanításánál a hevederre esküszöm, utána nyeregben sokkal könnyebben megy minden lovasnak, részükről is csak pozitív visszajelzéseket kapok, és a későbbiekben ülésjavításra, lábtartás javításra futószáron rendszeresen előszedjük, nagyon hasznos dolog.

Én soha nem vágtáztam futószáron szerintem hülyeség. Ha már valaki készenáll a vágtára akkor futószár nélkül is mennie kell, ha meg nem megy akkor még ne vágtázz. De ezt az oktatónak kell felmérni. Meg a leesés egyensúly kérdése azért estél le mert a súlypontod úgy helyezkedett hogy lefordultál. De vágtázni szerintem már 1 év után lehet, ha addig rendszeresen jársz. Szóval szerintem keress másik oktatót. Ahova én járok ott nincs rinyálás, ha leesel leporolod magad és visszaülsz. Nyilván ha megsérülsz az kivétel :) Én is estem már le, mert elvitt vágtában és néhány perc után nem bírtam tovább tartani magam, de visszaültem és egy cseppet sem féltem mert tudtam hogy nem a ló hibája hanem én rontottam el, rosszul melegítettem be, és így esélytelen volt. Arra gondoltam hogy nem voltam elég jó és keményebben kell próbálkoznom. Aztán összeszedtem magam és vágtáztam mégegyet ezúttal teljes koncentrációval és tessék, sikerült! Nagyon örültem. Kellemetlen az esés de csodás érzés utánna a siker. Szóval keress egy határozottabb oktatót, és ne félj ha néha bedob a mély vízbe, mert nem lehet örökké futószáron csücsülni.

Hát én ezzel az utolsó hozzászólással azért ilyen formában nem igazán értek egyet. Egy tanuló lovasnak épp elég először a vágta mozgását, ritmusát és tempóját megszokni, akármilyen profin is megy ügetésbe, biztos nem adnék szárakat a kezébe az első alkalmakkor, hogy ne rángassa azt, ráadásul a beugratást is meg kell tanulnia, aminek a biztonságos módja az, az az oktató futószáron leresztül segítséget ad a lónak. Ennyi erővel első órán rácsapok a ló farára ostorral, aztán a lovas majd megtanulja. A futószárazást pont azért találták ki, hogy a tapasztalt, többet tudó edző segítséget adjon a lónak, a futószárral a szárakat helyettesíti, az ostorral pedig a hajtó csizma segítséget, nem pedig a tudatlan lovas rugdossa, tépi szerencsétlen állatot, amíg az vahy beugrik, vagy nem. Szárakat akkor adok a lovas kezésbe, ha az a nyeregbe való kapaszkodás nélkül képes vágtázni, a kezeit a testétől függetlenül mozgatni (ugyanez a menet lépésben és ügetésben is). Ráadásul nem is vagyunk egyformák, az, hogy én félig szétrepedt, vérző háttal is visszaültem és leedzettem, nem jelenti azt, hogy másnak ettől nem lehet halálfélelme. Kérdező, eszedbe ne jusson csak ez miatt edzőt váltanod, szerintem teljesen helyes, ahogy csinálják. Ebben az esetben a te önbizalmadat és biztonságérzetedet kell növelni, ami valóban egy voltige heveder használatával nagyon jól kivitelezhető. Ha van esetleg olyan ló a lovardában, akiben jobban bízol, kérd meg edződ, hogy rá ültessen, neked is jót tesz a lelkednek. Csak az első jó élményen kell túlesned, utána imádni fogod, mert nagyon jó érzés tényleg! Kitartást, bátorságot és sok sikert kívánok Neked, menni fog! ;)

Én sem értek egyet az utolsó válaszolóval. Engem is szabadon akartak tanítani vágtázni, és egyrészt eléggé bevoltam tojva, mert nem tudtam, hogy mi fog történni, egy egész lovarda után tudtam csak beugratni kb egy rövid fal erejéig, és őszintén szólva nagyon sajnálom azt a packót akin ültem, mert biztos nem lehetet kellemes neki, amit össze bénáztam a hátán.