Cseresznyevirág lovarda (X. Ker. ) vélemények?
Van itt olyan, aki lovagol náluk vagy próbálta már? Mennyire családias, esetleg "nagyüzemi" az oktatásuk? Oktatás színvonala milyen, díjlovaglás, ugróedzésekre van lehetőség? Tereplehetőségek?
Felszereltség, lovak milyenek?
Válaszokat előre is köszi :)
válasza:Köszi szépen a választ! Nem, még nem késő, a következő hetekben tervezem kipróbálni.
Egy alkalom hogyan szokott kinézni? Már felnyergelik előre a lovat, vagy van lehetőség pucolni, szerszámozni?
A lovak amúgy milyenek, kicsik, nagyok, mennyi van?
Persze ha majd ha mgyek, ezeket úgy is mind megtudom, de szeretnék előre tájékozódni, kevés jó helyet ismerek Budapesten.
Nekem sajnos végül csalódás volt. Bár nem akarom lehúzni, inkább csak arról van szó, számomra nem ez az ideális hely.
Kisgyereknek, azoknak akik néha szeretnének kicsit lötyögni körbe-körbe 30-40 percet, azoknak ideális.
Adtam nekik két esélyt, mindkétszer elég negatív élményekkel távoztam. Az osztáylylovaglás szimplán vonatozás, az oktató semmilyen istrukciót nem ad, néha van egy két alakzat, de inkább csak ült a pálya közepén, alig nézett ránk.
Nem ismerem a teljes lóállományt, de a képzettségük is kérdőjeles számomra. Ez leginkább vágtánál látszott. Természetesen egymás után, önállóan lehetetlen beugratni vágtába, csak a többi után akarnak menni.
Még bőven tanulásra szorulok én is, de mikor megpróbáltam szárra venni, az oktatótól csak azt kaptam, ne rángassam a száját...
Szóval sajnos ez nem az a hely, ahol tovább fejleszthetném a tudásom. Mert bár hobbi lovas vagyok, úgy gondolom elengedhetetlen, hogy ismerjük az idomító munka alapjait, felhúzott sarokkal, laza szárral körbe-körbe lötyögés viszont nem az. Egyetlen előnye, hogy jól megközelíthető, városon belül van, ez viszont nem ár annyit, hogy kiadjak akár egy forintot is a szinte semmiért.
Kedves Mindenki!
Én nyugodt szívvel ajánlom a lovardát minden olyan lovas embernek, akik szeretnék megtanulni a lovaglás alapjait. És nem csak a lovon való üldögélést és utazást, hanem a lovaglás küzdelmes munkáját, a lóápolást, lónyergelést, kantározást, istálló körüli munkát.
Ez a lovarda egy kis eldugott falucska a városban, olyan kedves és családias hangulattal, amit előtte korábban sosem tapasztaltam, pedig jó pár lovardát megjártam.
Jómagam 5 éve lovagolok és a tudásom nagyját itt szereztem. Nem mondom, hogy nem jártam lovardában, ahol nem lett volna egyszerűbb a lovakkal, de itt azt szeretem, hogy minden ló külön egyéniség, akik tiszteletben vannak tartva és egyik sem az a befásult, unott gebe, aki inkább döcög automata üzemmódban körbe körbe, csak hogy a lehető legkevesebb energiából letudja a napot.
Itt minden ló másra nevel, másra tanít.
Lassan másfél éve járok a Cseresznyevirág Lovardába, és valóban voltak nem egyszerű helyzetek, de én úgy gondolom, ez nem a lovak és nem az oktatók hibája volt. Mára már elmondhatom, hogy biztosan ülök a lovon és bármilyen helyzetet hoz az élet lóháton, azt magabiztosan rezzenés és nyikkanás nélkül megoldom. Egy lovat még én sem tudok a lovardában beugratni vágtába, és ez a lovacska a Lulu nevű fekete nóniusz szerű lovacska, akit a saját kakijából pisijéből, étlen szomjan mentett ki a lovarda tulaj (úgy tudom még sok más lóval és egyéb állattal együtt). De ezt a lovat is láttam már gyönyörűen vágtázni pályán önállóan, szóval nem lehetetlen, csak úgy látszik, még mindig van mit tanulnom.
A többi lóval gyönyörűen lehet vágtázni, ügetni terepen és pályán úgyszint és az oktatókkal is meg vagyok elégedve, rendkívül kedvesek és segítőkészek.
Kedves Utolsó!
Köszönöm a válaszod, viszont nem értem, hogy én mindabból, amit leírtál, miért nem tapasztaltam semmit?
"És nem csak a lovon való üldögélést és utazást, hanem a lovaglás küzdelmes munkáját, a lóápolást, lónyergelést, kantározást, istálló körüli munkát."
A lóápolásra, kantározásra külön rákérdeztem, mivel ahol tanultam előtte lovagolni, ez eleve a része volt az oktatásnak, magunknak kellett előkészíteni a lovat. Itt erre válaszként azt kaptam, hogyha kimegyek reggel 7-re akkor segíthetek, egyébként ott vár felnyergelve minden ló a sorára.
"minden ló külön egyéniség, akik tiszteletben vannak tartva és egyik sem az a befásult, unott gebe, aki inkább döcög automata üzemmódban körbe körbe, csak hogy a lehető legkevesebb energiából letudja a napot. "
Pedig pontosan ezt tapasztaltam. 6 éve lovagolok rendszeresen, sokféle lovon ülhettem már az egészen lustától a makacs, rugós, ugrálóson keresztül a profin belovagoltig. Sose volt gond a beugratással, itt viszont mikor megkértem, hogy a vonatos társaságtól külön próbálkozzak, a ló egyszerűen a többi után akart menni, akármilyen messze is voltak...
Megnéztem egy másik edzést még előtte, ott ugyanezt láttam, a két kislány csak ment körbe-körbe, lábuk csak repekedett a levegőben, pálcával úgy hadonászott minden leülésre, hogy egy normális ló, már rég ledobta volna magáról, de az a póni csak rezignáltan tűrte.
Az óra alatt pedig semmilyen instrukció nem hangzott el arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne pl. az adott nagykört szebben megcsinálni, mennyire tartsak ellen a szárral, külső-belső csizma használata, stb. Ehelyett volt pár átlóváltás meg talán két nagykör. Ennyit pedig oktató nélkül is meg tudok csinálni...
Nem tudom mikor, milyen órán kellene ahhoz részt vennem, hogy azt tapasztalhassam, amit leírsz. Bár többször valószínűleg nem próbálkozom, inkább keresek egy számomra ideálisabb helyet :)
Hmm, hát ez valóban furcsa!
Én bár sajnos mostanság ritkán jutok ki a lovardába, egyéni oktatásban és osztálylovaglásban is rendszeresen részt veszek és nem tapasztalom a leírtakat.
Nyilván, ha későn foglalok időpontot, előfordul olyan, hogy olyan osztályba férek csak be, ahol kisebb gyermekek vannak, és olyanok akik még nincsenek haladó szinten, de élvezem minden percét, mert tudok eredményesen dolgozni az összes többi lóval együtt, és már a vágtával sincsen problémám.
Azt nem mondom, hogy nincs olyan, hogy nem próbálkozik alattam a ló néha, de olyan tudást szereztem ott, amivel ezt helyén tudom kezelni. A fekete nóniuszon kívül bármelyik elmegy önállóan úgy, hogy több ló is van a pályán.
Ne érts félre, nem marasztalni akarlak, mert valószínűleg, ha nem tetszik valami, akkor nem is fog továbbra sem, csak én nem értem, hogy hogyan lehet ez, hogy tapasztalt lovasként ennyire másként látunk egy adott dolgot, jelen esetben a lovardát.
Egyébként anno,amíg még én sem tudtam annyi mindenre figyelni, én is a "vonatozós" bagázs tagja voltam 1-2 hónapig. De ma ha esetleg vonatos osztályba kerülök, leszakadok a vonattól, és csinálom önállóan a kiadott feladatokat. Ha pedig szeretném, ha csak velem foglalkoznának, egyéni oktatásra megyek.
Kislányommal sok lovardát próbáltunk már a környéken, de egyik sem vált be, viszont itt a Cseresznyevirág Lovardában végre sikerült megállapodnunk.
Én teljesen elégedett vagyok az oktatás színvonalával, máshol a lányom évekig futószáron lötyögött anélkül, hogy bármit tanult volna, itt viszont rohamosan el kezdett fejlődni és már terepre is kimehet néha!
Az oktatók nagyon kedvesek, de ha kell szigorúak is. Különleges kapcsolatot ápolnak minden lovassal és odafigyelnek, ha valakinek van valami problémája, esetleg valami nem úgy megy, ahogy azt szeretné.
Olyan a lovarda, mint egy hatalmas család, aminek úgy érzem már mi is kicsit tagjai vagyunk.
A vágtával voltak neki is problémái, de az inkább a sok kellemetlen tapasztalatból fakadt, amit a többi lovardában elszenvedett.
Annak ellenére, hogy nehezen barátkozik meg új dolgokkal és rendkívül bizalmatlan az ismeretlen emberekkel, itt egészen hamar megnyílt, és rengeteg új barátságot kötött mind az oktatókkal, mind más lovas gyermekekkel.
Ha tehetné, szerintem beköltözne valamelyik ló mellé. :)
A lovaglás oktatás mellett itt megtanulta, hogyan kell lovat nyergelni, kantározni, ápolni, és már bekukkanthatott az istálló körüli munkákba is, sőt volt már olyan, hogy ő futószárazhatott lovat.
Valószínűleg tavasszal én is megpróbálkozom a lovaglással, hátha egyszer majd együtt is lovagolhatunk! :)
Köszönöm a válaszokat és egyáltalán nem vitatom az észrevételeket, örülök neki, hogy sikerült megtalálni az ideális helyet :)
Csak egyszerűen nem értem, hogy lehet az, hogy számomra ezekből semmi nem jött át. A nyergelős-pucolós rész végképp, mivel erre konkrétan rákérdeztem és az volt a válasz, hogy nincs ilyen :O
#7-es, nem vitatni akarom a kislányod lovardában elért érdemeit, azért azt viszont nem árt figyelembe venni, hogy gyerekek esetében érdemi oktatásról, fejlődésről addig nem lehet beszélni, amíg agyilag nem érnek el olyan érettségi szintet, hogy tudjanak legalább 20-30 percig egy adott feladatra koncentrálni. Lehet tényleg a Cseresznyevirág oktatói tudnak valami mást, de azt se árt szem előtt tartani, hogy lehet korábban erre itt se lett volna képes, csupán szellemileg most ért meg a feladatra.
A futószárazás pedig nem örögtől való! Sokszor magamat is visszakértem, hogy így javítsunk az ülésemen. Véleményem szerint nem egyenes arányban mutatja az oktatás színvonalát az, ha valaki 1-2 hónap után már "tud lovagolni" és egyedül bóklászhat a pályán. Már csak azért sem, mert normál esetben (heti 1-2 alkalmas edzések) nem fejlődhet ki olyan izomzat, ami biztos ülést adna, ehhez szükség van legalább fél évre.
Arról nem beszélve, hogy terepre menni mennyire is biztonságos így. A legnyugodtabb, legbarátságosabb ló is reagálhat teljesen váratlanul egy olyan szituációban, ahol nem is várnánk és kész is a baj.
Ez csupán egy kis gondolati kitérő volt, én hogyan látom a lovaglás témáját. Sajnos nekem fejlődési lehetőséget nem tudtak felmutatni, ráadásul kipróbáltam egy másik helyet, ahol rögtön az első alkalommal utazás helyett konkrét feladatokat kaptam, instrukciókkal, segítségekkel arra vonatkozóan pl, hogy ne essen a vállára nagykörön, vagy épp a támaszkodást hogyan érhetem el. Vágtát pedig pálca nélkül tudtam ugratni, pedig elméletileg az a paci még tanítás alatt áll és a legtöbbször csak belerohan, mégis hasznos tanácsokkal, odafigyeléssel pikk-pakk meg tudtam vele oldani :)
válasza:A következő napokban tervezem meglátogatni a lovardát. Csömörre járok már 5 éve, és most tűnt csak fel, hogy konkrétan itt tőlem egy köpésre üzemel egy a lovarda. Megpróbálom ,mert azért nagyon nem mindegy, hogy 15 percet vagy 45 percet kell utaznom. Irtó kíváncsivá tettetek a leírtak alapján!
Az előző hozzászólásokra reagálva:
Ameddig egy lovas nem képes önállóan ellovagolni egy lovat (akár egyedül van a pályán, akár több lóval), addig teljesen feleslegesen beszélünk idomító munkáról, és nem is értem, hogy miért kéne szárra állítania azt a szerencsétlen állatot.
Előbb tanuljunk meg úgy lovagolni, hogy azzal ne ártsunk, és ha már vagyunk azon a szinten, hogy különféle gond nélkül képesek vagyunk rajta ülni, és tudjuk egyszerre a csizma-, testsúly- és szársegítségeket alkalmazni, anélkül, hogy az kalimpálásnak vagy jobbra-balra dőlésnek hatna, na akkor kezdhetjük a magasabb szintű munkát. Addig az ember utazik a lovon, ami hozzáteszem nem szégyen, mert mindenki így kezdi.
Itt Csömörön is vonatoznak a gyerekek és azok a felnőttek, akik még nem tudják összehangolni a finom segítségeket. És ez nem azért van, mert képzetlen az oktató, vagy a lovak, hanem mert még teljesen felesleges magyarázni a kiképzési skáláról, mert egy: a lovas azt sem érti, miről hadovál az oktató, kettő: ha meg is érti, de még egy évig minimum biztos nem képes azt gyakorlatba ültetni.
Majd ha sikerült kijutnom, mindenképp megírom a beszámolómat!
Kedves utolsó, kiváncsian várom a véleményed :)
Azonban az idomító munkával kapcsolatban félreértesz. Nem azt mondom, hogy azonnal piaffe passage-t kell tanulni, de apró tanácsokat lehet adni, továbbá esetemben haladó osztályról volt szó, itt az ülés biztosnak látszott mindenkinél, továbbra se történt semmi. Amit kipróbáltam másik helyet, első alkalommal legalább egy rudat letettek a földre, hogy egyáltalán képes vagyok annyira irányítani, fordítani a lovat, hogy megtaláljam a közepét.
Arról nem beszélve, hogy amíg valakinek röpköd a lába, miért is van osztályban?! Futószáron kell kialakítani a biztos ülést, osztályban meg el lehet kezdeni magyarázni, hogy na, most akkor terhelj erre vagy arra az oldalra, finoman húzd a szárat, amit persze nagyban segít, ha eleinte van egy másik ló az orra előtt. De a trükköket át lehet addig is adni.
De persze nem beszélek le senkit, csupán az én igényeimnek nem megfelelő, hiába lenne nekem is közel.:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!