Hogyan tanítsam meg neki hogy a hátsó lábát is feladja és ne rúgjon?

Adott egy 3 éves kancacsikó. Érzékeny lovacska, de végtelenül bújós, érdeklődő és kedves(és hatalmas). Nem bízik meg akárkiben, kicsit félénk, de hálisten engem kegyeibe fogadott így én foglalkozom vele többet. Nekem mindent megenged simogatásomtól megnyugszik. Fiatal és nagyon eddig nem volt vele foglalkozva, élte boldog csikóéveit de eljött a munka ideje, így apró lépésekben ahogy az én időm is engedte megtanítottam neki már hogy rá lehessen rakni a kötőféket, a füleit már nem félti, lehet vezetgetni, ki lehet kötni, ápolni. Az első lábait feladja és bár szokott ugrálni még neki, de simitől megnyugszik és szépen ki tudom kaparni a lábát. A kezemből nem szokta kirántani, és mindig kap dícséretet is a végén. Viszont a hátsó lábát nem lehet. Nem félti a lábait, végig tudom simogatni, a patáit is piszkálhatom ha földön vannak. Rossz mozdulata nincs, halálos nyugalommal lehet hátsó fertálya körül tevékenykedni. Viszont ahogy megpróbálom kicsit megnyomni az oldalát és a lábát felemelni kirúg. Ha magától felemeli, ahogy hozzáérek a lábszárához kirúg, és az a baj hogy oldalra. Ha nem ugrom el akkor eltalál(plusz mint ahogy említettem nagyon magas állat, így nagy távban tud rúgni). Nem szoktam ilyenkor bántani mert mint mondtam érzékeny csikó, csak hangosan rászólok. A hátsó lába egyébként pici csikókorában volt felvéve, de csak elvétve, de akkor szépen lehetett fogni.

A türelmen és a sok foglalkozáson kívül (egyébként rendkívül okos ló, nagyon gyorsan tanul) milyen módszerrel tudnék magamon segíteni, hogy azért neki se legyen rossz élménye és még haladjunk is valamerre?

Köszönöm a válaszokat!