1. Megengedné? 2. Ez felkészítene ugye?

Valószínűleg nem engedné meg és igaza lenne! A trükkök tanításának is megvan a maga módja, előképzettség nélkül belefogni óriási felelőtlenség. Más se hiányzik az oktatódnak, gondolom, mint egy jól elrontott, ágaskodó póni.

A saját lóra pontosan az készít fel, amit az oktatód mondott: segítesz etetni, itatni, ganajolni, lovat ápolni, istállót söpörni, felszerelést ápolni stb.

Nem egy agysebészet, ez tény. De igenis tanulni kell. Persze, hogy akkor is meg tudod etetni a lovat, ha rosszul bánsz a villával, de kicsit könnyebb, ha gyakorlott vagy benne. De a lényeg nem ez. A lényeg, hogy a lovak gondozása közben olyan tapasztalatokat szerzel, ami majd igenis jól jöhet, amikor saját lovat gondozol. Megtanulod felismerni a ló viselkedésének apró változásait, amelyek problémára, betegségre utalhatnak. Megtanulod a takarmányozás kérdéseinek komplexitását, hiszen nem úgy működik a dolog, hogy "adok a lónak két fándli abrakot meg egy villa szénát", hiszen napszaktól, évszaktól, munkavégzéstől, életkortól, takarmányhasznosító képességtől, előzetes betegségektől stb. nagyban függ és ez bizony nem általánosítható, még ugyanazon ló esetében sem.

A lovat le tudja ápolni bárki, aki nagyjából tudja, hogyan nyúljon hozzá, de egészen más, amikor rutinnal ápolod és ápolás közben jól reagálsz a ló esetleges hülyeségeire, vagy észreveszed, ha valahol gond van - egy beszűrődött láb, egy problémás nyírbarázda, egy apró sérülés, bármi. Szóval igenis kell az a rutin - én a magam részéről borzasztóan örülök, hogy mire saját lovam lett, pár éve már napi szinten dolgoztam suli előtt és után meg szünetekben a helyi méntelepen. Öt év alatt, amíg az ottani lovakat gondoztam éjjel-nappal, annyi mindent láttam, tapasztaltam, tanultam, hogy valóban felkészültem arra, amit egy saját ló jelent.