Milyen "vezény"szavakat kell alkalmazni futószárazás közben? Milyen testbeszéd ill. szársegítséget kell alkalmazni: induláskor, jármód váltáskor, megálláskor, vagy ha azt akarom, hogy kintebb mozogjon (ne lógjon be a futószár)?

Hát... nincs egy oktató, akit ha szépen megkérsz, maga mellé vesz a futószárazó körbe, és elmagyaráz neked mindent, hogy éppen mit csinál és miért? Úgy legalább rögtön látnád is az eredményt, szerintem többet tudnál tanulni abból, minthogy most itt elkezdjük neked leírogatni ezeket a dolgokat.

Annál is inkább, mert ez egy elég összetett kérdés, és oldalakat lehetne írni róla. Jobban járnál, ha inkább élőben tanulnád valakitől.

Ahány stílus, ember, kb. annyiféle futószárazás.

Vezényszó lehet a jármód neve, a fokozáshoz csettegés, a rövidítéshez susogás. Ha előreküldöd a lovat, nyithatod a futószáras kezed, "teret adva" a lónak, a másikkal az ostort felemelheted. Felvételhez a kezeddel a lóval párhuzamosan, a fara felé mozdulsz, a testsúlyodat is áthelyezheted, mutatva a lónak, hogy ő is tegye azt, ezt egészen a megállásig lehet folytatni, onnan pedig tetszőleges jármódot kérni. Nagyobb körre, a futószár végére a hasa, válla felé mutatott ostorral tudod kiküldeni.

Ezeket a segítségeket természetesen meg kell tanítani a lónak és finomítani őket, akárcsak lovaglás során.

Hat nálunk az a szokás ha inditom akkor a farára vágok az ostorral és azt mondom: nye

ha megállitani akarom akkor meghuzom és azt mondom: hő

Persze a szomszídnál megint más a járás ő kettöt húz rajta végig az ostorral és azt mondja: gyí

ha megálttya akkor azt monjda:hó