A "hobbista" fogalma miért kezd összeforrni azzal, hogy "lovagolni nemtudó"?

Pedig nagyon egyszerű. A könyvek, amiket olvastál, valószínűleg nem kezdő lovasoknak íródtak, vagy legalábbis nem olyanoknak, akiknek a szakszavakat el kell magyarázni. Eleinte olyan könyveket kell olvasni, amiben minden el van magyarázva. A lovasoktatás kézikönyve pl. tökéletes, mert egy csomó ötleted ad a lovasoktatónak arra, hogyan magyarázhatja, éreztetheti meg a lovasával azt, amit éreznie kellene - és ha ezt a lovas olvassa, nem értheti félre.

Ennél fontosabb azonban, hogy a lovas folyamatában lássa a dolgokat - ezért is nem szeretem, ha kezdők kérdezgetnek dolgokat, mert az ő tudásszintjükhöz megfelelő módon ezeket nem lehet elmagyarázni, mert nem fogják érteni, csak mechanikusan ismételgetnék a mozdulatokat, de nincs bennük az érzés és sokszor a szakszavakkal sincsenek tisztában.

Eleinte mindenképp felügyelet mellett kell lovaglni, de igényes oktatóval (ritka, mint a fehér holló). Később azonban az olvasottakat ki lehet próbálni a gyakorlatban is. A ló meg fogja mondani, hogy számára milyen mérték az ideális, illetve általánosságban a lehető legkisebb segítségadás felé kell tendálni.

Osztálylovaglás után kellene, hogy nehezebb dolgokat tanuljon a lovas és ehhez sajnos nem nagyon tudnak lovakat biztosítani. Vagy bérel egyet az illető, vagy horribilis áron vesz egyéni órát az oktató/díjlovas/ugrólovas saját lován vagy vesz magának egy lovat. Utóbbi olcsóbb, de technikásabb megoldás.

Na, akkor egyre gondoltunk. :)

A többi sem fércmunka ám, csak nagyobb vonalakban veszi át a dolgokat, több háttérismerettel ugyan úgy meg lehet érteni. Ez, ahogy a címében is szerepel, az oktatót segíti abban, hogy érthetőbben tudjon magyarázni, de szerintem ha egy lovas néhányszor elolvassa, illetve vissza-visszaolvassa a napi munkájának megfelelő részeket, sokkal többet profitál belőle, mint egy átlagos oktatóból, aki többoldalnyi leírást két mondatban odaböffent - már ha odaböffent egyáltalán.

De. A többi fércmunka, mert pontosan meg nem határozott, értelmezhetetlen szakkifejezésekkel dobálózik. Márpedig ilyen könyvet az ember azért vesz a kezébe, mert nem rendelkezik háttérismeretekkel. Egy tankönyvtől, kiváltképp egy kezdőknek szánt tankönyvtől szerintem minimális elvárás, hogy közérthető legyen, és ne csupán holmi bennfentes nyelvezetet jól ismerő személyez szóljon.

Véleményem szerint semmilyen könyv sem pótolhat egy elhivatott oktatót, aki hajlandó odamenni az oktatványhoz, megfogni a lábát, és a helyére tenni: "na így tartsd, fiam" vagy ilyesmi.

De ilyen oktató gyakorlatilag nem létezik, legalábbis nem a 3e/órás bérlovardákban. Ha hébe-hóba kerül is egy, az is gyorsan megunja, belefásul a bénázásokba, ugyanúgy, ahogy belefásul az iskolaló is. És előbb-utóbb a tanítvány is belefásul a pordagasztásba, és keres magának értelmesebb elfoglaltságot.

Nem értek veled egyet. A lovas tanulja meg, mi az, mint pl amit felhoztál, az ellentartó csizma. Bele is őszülne mindenki, ha minden egyes könyvben másfél oldalon át írnák, mi az az ellentartó csizma. Erre nincs szükség. Olvasd el egyszer vagy tanuld meg valakitől és máris nem lesz szükséged a magyarázatra. A lovon úgysem fogják minden egyes feladatnál elmagyarázni neked, csak rádszólnak, hogy a külső ellentart - kevésbé, erősebben, előrébb, hátrébb, stb. De aki oktató nélkül lovagol, az is nagyon sokat tanulhat abból, ha pl. tükörből, fotóról, videóról látja magát (hiszen már annyi lovast, versenyt, videót látott, hogy tudja, él a fejében a kép arról, hogy mi az ideális és ahhoz képest képes magát korrigálni), illetve leginkább az adott lótól, mert a ló megmutatja, hogy éppen hol és hogyan kell használni azt az ellentartó csizmát, máskülönben nem lesz olyan a példaként felhozott combra engedés, mint amilyennek lennie kell. Ehhez persze tudni kell, hogy milyennek kell lennie.

De egy kezdő, akinek ez a szintű szaknyelv és a feladat is messze van még, nem feltétlenül kell, hogy ilyeneken gondolkozzon. Legyen elfoglalva azzal, hogy az aznapi lovaglás során mit fog lovagolni, mi nem megy és hogyan mehetne jobban.

Ez nem bennfentes nyelvezet. Ez a lovaglás nyelve, amit minden olyan lovasnak ismernie kell, aki gondolkodva szeretne értelmes munkát végezni a lovával, nem pedig ülni a hátán, elindítani, megállítani, meg fordítani valahogy.

Az iskolaló, meg az éveken át untatott lovastanuló persze, hogy belefásul, fárad a körözgetésbe. Ezzel szemben ha felkeltenék az érdeklődését, motiválnák, megmondanák neki, hogy az ő lovával is tudna oldaljárásokat lovagolni, tudna ugrásváltást, stb-t, akkor lehet, hogy jobban érdekelé maga a lovaglás, a szaknyelv és az irodalom. Vannak még olyanok, akik egy életen át tanulnak lovagolni akár a versenysporton belül, akár klasszikus vagy más irányban.

De honnan tanulja meg az a nyomorult lovas, ha se az oktató nem hajlandó elmagyarázni neki, se a könyvek szerzői nem hajlandóak részletesen leírni? Kitől tanulja meg, a másik lovastól, akinek ugyanúgy nem mondta el az oktató, és aki ugyanúgy nem találta meg egyetlen könyvben sem? Vagy a nyomorult iskolalótól, akinek napi 5-6 órában kell a legkülönbözőbb, össze vissza kalimpáló, szájtépő kezdőket cipelnie? A legtöbb már nem is foglalkozik azzal, hogy mit csinál rajta a lovas, megtanulta, hogy jobban jár azzal, ha az oktató, eredetileg a lovasnak címzett instrukcióit végrehajtja, mintsem hogy ha megpróbál a tanuló béna segítségeire reagálni. Nincs visszacsatolás. A tanítvány örül, hogy milyen okos volt, az oktató inkasszál, a ló viszonylag könnyen megúszta, ennyi.

Na szóval honnan kellene megismernie egy utcáról éppen betévedt lovas-jelöltnek a lovaglás szaknyelvét, ha nem az oktatótól és nem a szakkönyvből?

1. Kérdezze meg az oktatójától, ha nem tud/akar válaszolni, keressen másikat

2. Kérdezze meg más, jobb lovasoktól

3. Olvassa el könyvekből, vagy internetes szakirodalomból

4. Nézze meg videón

5. Próbálgassa a saját lován

Aki akar, az tud tanulni, aki meg nem, annak nem fogják a szájába rágni a bonyolultabb dolgokat egy átlagos lovasiskolában, egyrészt az oktatás igénytelensége miatt, másrészt mert sajnos ez a legtöbb tanulót abszolút nem érdekli.

Szia!

Én is hobbilovas vagyok. Az oktatóim régebben nekem sem magyaráztak el semmit, csak mondták, hogy szedjem össze a lovat, de azt hogy hogy, nem.

Szerintem a lovaglásnak addig van értelme, míg a lovas élvezi amit csinál, akár idomítómunkát végez akár nem, és nem érdekli az, amit mások gondolnak róla.

Persze szerintem is van egy határ, ha például idomítani nem tud, legalább legyen biztos ülése.