Lótartók, mit dolgoztok?

Nem vagyok rá büszke, de én is úgymond beleszülettem ebbe a dologba. A családom mindig is mezőgazdasággal foglalkozott, emellett keresztapám amióta az eszemet tudom lovazik. Mostanság kezdünk bele együtt egy kisebb lovardafélébe, jelenleg 8 lovunk van összesen. Valamennyi pénz jön belőle, de nyilván nem ez a fő bevételi forrásunk. Főleg a földekből jön a pénz, bár igyekszünk minél jobban elhatárolódni és a lehető legkevésbé függeni a család többi részétől (legyünk őszinték, nem túl jó a kapcsolatunk).

Én személy szerint sose tartottam igényt a családi bevételekre, nem esett jól, ha ők akartak fizetni valamit. 17-18 éves koromban rengeteg undorító, 0 hozzáértéssel rendelkező, engedély nélkül működő "lovardában" dolgoztam, hogy a lovamat el tudjam tartani (akkor még csak 1 volt). Aztán a fősuli alatt is minden lehetséges munkát elvállaltam, hogy legyen pénzem. Mivel sosem volt túl jó kapcsolatom a családommal, nem igazán lett volna igazságos, ha az ő pénzükből költekezek a saját hobbimra. De természetesen amiben tudunk, abban segítünk a többieknek (fuvarozás, pakolás, ide-oda szállítás, stb). Ettől függetlenül tényleg szeretnénk valami teljesen önálló bevételi forrást keresztapámmal, igyekszünk addig fejleszteni a kis lovardánkat amíg elég pénz nem jön belőle, még akkor is, ha a család többi része szerint "ebből nem lehet megélni". Most jelenleg nem dolgozom mást, otthon vagyok a 2 éves kisfiammal.

Én nagyon felelőtlenül vágtam bele ebbe az egészbe. A családom segített, megkaptam a lovat, és annyi.

Utána lett munkám, eladó voltam, nem kerestem jól, csak kicsivel többet a minimál bérnél, párom ugyan így. BKV-val járunk, albérletben lakunk, és konkrétan semmi másra nem költünk, csak a lóra. Nincs pénz elmenni moziba, vagy vacsorázni, helyette kint vagyunk a lovardában, vagy otthon.

Iszonyat sok lemondással jár, volt, hogy hónap végén úgy éreztem, nem éri meg, és én ezt nem bírom. De ilyenkor kimentem hozzá, és rájöttem, hogy megéri. Voltak már orvosi problémák is, de valahogy mindig sikerült megoldani. Most is 50 ezres tartásban van, ami pesten nem sok, de legalább van fedeles, meg elég normális az ellátás.

Úgyhogy sok lemondással, de lehet bárkinek lovat tartani.

én a "médiában" dolgozom, 24 évesen vettem az első lovam, volt idő, amikor 2 is volt, most csak 1. bértartásban tartom ridegben 35.000-ért. voltak nehéz időszakok, pl. amikor elvesztettem a munkahelyem és épp 2 lovam volt az egyiket el kellett adnom egy idő után, mert a spórolt pénzem nem volt elég a 2 lóra. mióta lovam van alig voltam külföldön, 10 éves autóm van és picike házban élek, de teljesíthető volt teljesen önerőből, soha senki nem segített anyagilag.

tudatosan készültem a lóra, először gyűjtöttem pénzt jogsira, majd autóra, majd amikor mindez megvolt megvettem az első lovam. most már nem tudom elképzelni ló nélkül. nagy vágyam, hogy egyszer otthon tarthassak lovat, de ez Bp környékén úgy, hogy a lónak (vagyis lovaknak) megfelelő legyen egyelőre elérhetetlen álomnak tűnik.

Én sem születtem bele. Tízévesen már az akkor még működő tsz-ben dolgoztam, mert az egyben méntelep is volt és lehetett lovagolni munkáért cserébe. Nagyon komoly és sok munkáért nagyon keveset lovagolni. De a családom még a lovaglóórák árát se engedhette meg magának.

16. szülinapomra hatalmas családi összefogással vettünk egy hároméves, nyers lovat -erre volt lóvé és én is beleadtam minden pénzt, amit csak keresni tudtam suli mellett. Egy bácsinál tartottuk bértartásban, akinek volt két lova meg pár tehene, a tartásért cserébe ganajoltam az istállót meg segítettem mindenben, az állatok ellátásától a takarmány behordásáig.

Akkor kezdett felbomlani a tsz, nagyon olcsón (vágóár alatt) meg lehetett venni az ottani lovakat (nem a méneket), s mivel eddigre már apukám és a tesóm is rákapott a lovaglásra, vettünk még két lovat, eladtuk a városi szép, kétszintes családi házunkat és kiköltöztünk egy villany nélküli, fürdőszoba nélküli tanyára. De istálló és legelő volt, nekünk meg ez volt a fontos. Aztán lettek még lovak (vettünk is, születtek is csikóink), én szakedzőit végeztem, tesóm mezőgazdasági mérnökit, vettünk még földeket, lovagoltattunk... Hát valahogy így.

Most jelenleg gyeden vagyok, három gyerkőcöm van, előtte az utolsó munkám (a lovagoltatás mellett) egy alapítványnál lovasterapeuta, sérült gyerekekkel dolgoztam.

Aki pedig azt mondja, hogy munkával nem lehet pénzt keresni, annak üzenem, hogy a férjem mezítlábas parasztgyerek a viharsarokból, szülei még 8 általánost se végeztek. Egyedül, támogatás nélkül kapaszkodott fel a mostani pozíciójába, egy pénzügyi cégnél felsővezető. Senki se támogatta még a tanulásban sem, mint ahogy anno én is munka mellett diplomáztam, ő is ezt tette. Az évek folyamán nagyon kemény melóval érte el a jelenlegi pozícióját és valóban most már jól keres. Itt Magyarországon sem lehetetlen előre jutni, csak baromi szívós és kitartó munka kell hozzá. Meg persze érteni kell ahhoz, amit csinálsz.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy alig talál embert, pedig munka van és a fizetés átlagon felüli. Csak a legtöbben nem akarnak tenni azért, hogy keressenek is pénzt, siránkozni meg mindenki tud. Van huszonéves beosztottja, aki lazán megkeresi a havi ötszáz nettót. Szóval azért annyira nem lehetetlen.... Mindegy, ez csak kis kitérő volt.

Amivel viszont abszolút egyet tudok érteni: sokkal többen engedhetnék meg maguknak a lótartást, csak minden embernek más a fontossági sorrendje. Pontosan tudom, milyen az, amikor az ember szeretne mondjuk venni egy cipőt, de nem vesz, mert a lovat kell patkolni. Szeretne nyaralni menni, de évekig nem megy, mert a ló fontosabb. Ennyi. Végigjátszottam én is a dolgot rendesen. Most könnyebb, ez tény, de voltak időszakok, amikor egész hónapban vajas kenyéren éltünk (nem túlzok, ez az igazság)és örültünk, ha néha tudtunk venni mellé egy liter tejet is, de a lovaknak enni kellett, nem volt mese. Kibírtuk.

Minden választás kérdése.

Első vagyok, mint már írtam, havi minimum 110.000 Ft-ból ki tudnám gazdálkodni a lórtartást. Ennyit még vidéken is meg lehet keresni különösebb speciális diploma nélkül is.

Ha Pesten bérelnék albérletet, akkor már nem jönnék ki ennyiből, hanem erre még rájönne az albérlet, de vidéken nem kell bérelnem, mert 27 éves koromra meghaltak a szüleim és az örökölt házban élek. Akkor ennek most örülnöm kéne, mert így olcsóbb? :(

Csak egy adalék: még dohányzom, napi egy dobozt szívok. Ez havonta 30 ezer forint. Ha egy dohányos leteszi a cigit, máris ki tudja fizetni a bértartást.