Nem kifejezetten lovakról szeretnék kérdezni. Én átgondoltam, nem tudok túljutni rajta. Ti gondolkodtatok rajta?

Jelenleg két lovam van. 13 éve lovagolok, most 17 vagyok. Egyre kevesebb időm van a tanulás miatt. Egyre kevesebb... A lovak hiányoznak és nagyon szeretnék velük lenni mindennap, hogy olyan kapcsolatot alakítsak ki velük, mint ahogy azok az emberek, akik után boldogan sétál a ló... Utánam egyik se jön! Miért?!! Nem foglalkozom velük, mert nincs rájuk időm, és sírok, mert tudom hogy ha rajtam múlna ez nem így lenne! Olyan borzasztó világban élünk, hogy belegondolni sem akarok. Ha meglátok egyetlen egy (vidám) lovasvideót, ahol a csodálatos ló és a gazdája harmóniában vannak, a szabadban irigyelem őket. Én csak nyáron tudok mindennap kimenni hozzájuk és foglalkozni velük, de látom rajtuk, hogy meg sem ismernek, a legszívesebben a sarokban állnak. De nem tudok mit csinálni, mert tanulnom muszáj. De eltudjátok képzelni mennyire fáj, hogy akit szerettek csak úgy elfordul? Én szeretem őket! De ők ezt nem érzik, és igazuk van. Eladni nem akarom őket, mert félek, hogy valaki vágóhídra küldi vagy bántja. Annyit sírtam már miattuk. A szívem szakad meg ha látom, hogy ellenszegülnek bármilyen érintésemnek.:"(( Nem tudom mit kell csinálni. Bárcsak olyan okos lennék, hogy minden csak egy olvasás után benne lenne a fejemben és akkor tudnék velük lenni. Mennyire utálhatnak,istenem. Ha belegondolok, mire elvégzem az iskolákat és még sok más közbe jön, velük mi lesz? Ki szeretgeti helyettem őket, -bár ezt se engedik szeptember óta-egyáltalán élni fognak még? csak öregemberként van lehetőségem arra, hogy olyan boldog legyek a lovaimmal és olyan harmóniában éljel, mint azok az emberek akiket szeretnek a lovak, mert mindig foglalkoznak velük?

Eszetekbe jutott?