Parelli, szabadidomítás, természetes lókiképzés?

Ha valaki látta Dallos Gyula Aktionját, ahogy eltáncolja a zenés kűrt lovas és felszerelés nélkül a karámjában, akkor pontosan tudja, milyen a jól képzett és szívesen dolgozó ló. Pedig Gyula bá sok mindent csinál, csak nem szabadidomít.

A klasszikus lovaglás nem jelenti, hogy bántjuk, kínozzuk a lovat. A szabadidomítás inkább egyfajta show, amit ugyanúgy a klasszikus lókiképzésre építenek. A parelli és hasonló módszerek pedig valószínűleg jól működnek frissen befogott vadlovak esetében, de egy ember közelében, istállókörülmények között felnevelt lónál a legnagyobb baromság, amit el lehet képzelni.

Mostanában nagy divat, hogy valaki "parellizik", lelkesen megvásárolja a csomózott kötőféket (semmivel sem jobb a lónak, mint a normális) meg répabotot meg hasonló baromságokat, aztán elkezdi a körkarámban "csatlakoztatni" szegény lovat, akinek gőze sincs, mi lelte a gazdáját, hogy így megbolondult... Szaladgál a szerencsétlen, aztán amikor már full elege van, odamegy, mert szeretné magát kivonni a hülyeség alól. Amikor ez megtörténik, a gazdi hűdeboldog, a ló meg megjegyzi, hogy de jó, akkor legközelebb nem rohangálok ennek a majomnak fél órát, hiszen azt várja tőlem, hogy két kör után odamenjek, és már kapom is a fincsiségeket.

Fél éve lovagolom az egyik arab lovamat, s bár a belovagoltságtól - az én mércémmel - még messze van, már egész ügyesen dolgozik. Klasszikus stílusban lovagolom és képezem. Használok nyerget, kantárt, üreges, angol csuklós csikózablával. Épp tegnap kértem tesómat, hogy ha benn jár a lovasboltban, hozzon egy új idomítópálcát, mert a régi már vagy tíz éves és elég viharvert állapotban van. Igen, bizony van nálam pálca, nyergelem, kantározom a lovat. És tudod mit? A ló ha csak meglátja, hogy jövök (vagy meghallja a kocsim hangját) már jön is a kapuhoz, örül nekem, láthatóan várja a közös munkát.

A feszítőzablás megjegyzésre pedig: ismerek lovast, akinek a kezében a csikózabla is felér egy gyilkossági kísérlettel, meg olyat is, akinél olyan finoman működik, hogy semmiféle fájdalmat, rossz érzést nem okoz a lónak.

Az állítólagos szabadidomítók, akik egy szál nyakmadzaggal lovagolnak, nem tudom, mit csinálnának egy nem várt, problémás helyzetben a nyakmadzagjukkal... Felelősség is van a világon, felelősség önmagáért, a lóért és a többi emberért-állatért. Márpedig terepen bármikor előadódhat olyan helyzet, amikor a ló ösztöneinek engedelmeskedve akar cselekedni, ezt pedig nagyon nehéz felülbírálni szőrén ülve, nyakmadzaggal...

Egy jól belovagolt ló gyakorlatilag gond nélkül ellovagolható kantár és nyereg nélkül benn a lovardában, egy nyugis herélt vagy kanca vélhetőleg terepen is egészen jól működne így. De ha kinn történik bármi nemvárt, akkor bizony lehet belőle jó nagy baj, akár tragédia.

Ez pontosan így van. Minél jobban idomított egy ló, annál inkább el lehet lovagolni egy szál kötőfékkel is.

Amúgy persze én is szoktam lovagolni szőrén - szerintem minden lovas szokott néha - , de ettől még nem leszek szabadidomító. :-)