Ti hogy csináljátok?

Ó jaj mamám...

Egy csikóval heti 5-6 nap kéne foglalkozni, hogy értelme is legyen. Egy. Kettő: a határban dzsalás nem belovaglás. Mi az, hogy nem szereti a karámot? Hogy akarsz úgy belovagolni egy csikót, hogy csak azt csinálod vele, amit ő szeret? Nem. NEM. Nem, nem és NEM. Futószár, amíg mindhárom jármód mindkét kézre, kikötőszárral nem megy szabályosan, addig rá se ülünk. Utána elkezdünk vele a KARÁMBAN dolgozgatni, eleinte csak napi fél órákat kb., feladatokat lovagolunk, elengedtetjük, mélyre lovagoljuk, átengedővé tesszük, BELOVAGOLJUK. Megtanítjuk neki a segítségeket, segítünk neki megtalálni az egyensúlyát lovas alatt is minden jármódban. Ekkor már néha ki lehet menni terepre, de a csakis terepre járásnak az égvilágon semmi értelme nincs.

"Vágtatni?" Hiába húztad a száját? Felemelted a fejét? Húztad a szárat és úgy megállt? Ó jaj mamikám, ó jaj, jaj...

Keress egy profi belovaglót, rendicsek?

A 2. válaszolóval nagy részben egyetértek, bár tényleg vannak lovak, amikkel nem lehet rendesen dolgozni karámban. Amik nem tudják elviselni, hogy tulajdonképpen céltalanul járkálnak órákat egy kis karámban. És ugyan olyan idomítómunkát terepen is tudsz végezni. Legalább ingerekben gazdag környezet és a ló nem lustul el.

Na de nem ez a lényeg, amit a lovad csinál az tulajdonképpen érthető. Van egy íratlan szabály (felénk legalább is), hogy hazafelé mindig lassabban megyünk. Nincs az a ló, amelyik ha hazafelé tart ne menne kicsit gyorsabban, mert tudja, hogy ha hazaértek akkor vége a munkának, és minél hamarabb hazaértek, annál hamarabb pihenhet. Ezért nem a legjobb, hogy hazafelé az utolsó kilométereken vágtázol vele. Megszokja. Egyébként sem szabad mindig ugyanolyan jármódban menni ugyanazon a helyen, mert a ló megjegyzi, és utasítás nélkül is be fog ugrani azon a helyen. Talán tényleg nem ártana segítséget kérni egy tapasztaltabb belovaglótól, hogy megértse a munka és a játék közötti különbséget. Mert annak tényleg nem sok értelme van, hogy ha meg akarod állítani akkor jobb megoldás híján téped a száját.

Ezt még olvasni is fájt. :-(

Csikóbelovaglással még köszönő viszonyban sem vagy, amit te csinálsz, azt inkább nem minősíteném.

Keress egy belovaglót, egy jó edzőt, vagy legalább egy profi lovast, aki segít. Először is ne vágd tönkre szegény lovat (bár már rengeteget ártottál neki sajnos) másodszor pedig van mit tanulnod neked is. Téped a száját az idomítatlan lónak, ezzel nem tanítod meg megállni, viszont tönkreteszed. Aztán "betudtam annak, hogy nem ment eleget" - nos, ezzel végképp kiverted a biztosítékot nálam. :-( Amit csinálsz, az, hogy addig hajszolod a lovat, amíg már nincs ereje menni, így meg tudod állítani, s ezzel el van intézve? Gratulálok, okos. Egyébként ez neked sem életbiztosítás, előbb-utóbb összekerülsz egy lóval, amelyik nem ilyen áldott jó természetű, hogy csak megy, na az majd úgy beleken a földbe, hogy legyen aki kiskanállal felkapar. Szerintem ezt nem kéne megvárni, jobb lenne némi tanulással megelőzni.

Meg kéne tanulnia a segítségekre átengedően reagálni. A felvevő segítség ne ma szárak meghúzását jelenti, azok épp, hogy csak kitartanak.

Amit csinálsz, az lófárasztás (ami nem baj - de agyban kell elfáradnia, fizikailag kellemesen átlazítva, lemozgatva legyen, ne a belét köpje ki minden nap), mellé még a száját is érzéketlenné teszed - húzod a szárakat, fájdalmat okozol neki, egyrészt ez okozza azt, hogy megy előre mint a gőzös, másrészt ezért lesz egyre inkább közömbös a szárra, a zablára, és ezért nem reagál rá, kezd "kemény szájúvá" válni.

Szakirodalmat elő, amíg olvasgatsz, hívj egy belovaglót, akinek van lehetőleg referenciája, és kövesd nyomon - könyvben, és aktív résztvétellel is.