Milyen lócsemege a legfinomabb? Nem jön oda a legelőn.
Hát...én ilyet nem ismerek.
Én "suttogok" a lovammal. Nem kergetem. Szépen besétálok a karámba,arrébbmegy,én megyek kb 2 lépést és megállok. Odajön és hozzámbújik. Olyan aranyos!! :D
Míg loviba jártam,vödörben vittem föl zabot és szóltam neki,mindig odajött,mert mindig tudta hogy van nálam valami :D
Az a jó, ha nem jutalomfalat miatt jön oda, hanem magától, soha ne kergesd, mert ez rögzül benne, és aztán fél órákig hajszolhatod. Menj be, állj meg, szólítsd a nevén. Az elején jutalmazhatod érte akármivel, amit szeret, teljesen mindegy. Ha bízik benned, és te vagy az alfa, nem ő, akkor oda fog menni.
Az enyém happy horse-os jutalomfalatot kap néha (munka után az etetőjébe teszem), gyógynövényes mentásat most épp, de bármelyiket szívesen ette, amit eddig vettem neki tőlük, de lehet kapni sok félét, ki kell próbálni.
Nem feltétlenül van szükség itt lócsemegére, hisz csak elszemtelenedik, és végül az lesz hogy semmit nem akar majd megcsinálni ha csak nem kap érte kaját. A problémát ezzel nem oldod meg csak súlyosbítod. Meg kell tanulnia engedelmeskedni a vezetőjének, akár földről akár hátról.
A ki mozgat kit elvre támaszkodva régen rossz ha ő mozgat téged, egyértelművé teszi hogy kettőtök közül ő a vezető és te csak a játszótársa, a pajtása vagy, tehát nem tisztel.
Ezért az elején én azt csinálnám hogy, menekül? oké de akkor ne azért tegye mert éppen olyan kedve van, hanem azért mert én kérem tőle. Ostorral kergesd meg kicsit, ne hagyd hogy legeljen, egy percig se legyen nyugta. Végül belefárad és megadja magát, ilyenkor megfogod és hagyod legelni, ez a jutalom. Ezt is fokozatosan napi 1x-1x csinálhatod és meglesz az eredménye hidd el. Tudni fogja hogy csak akkor lehet nyugta, akkor legelhet ha oda enged magához. Az elején 10-15 percig hagyd és fokozatosan csökkentsd azt időtartamot, végül már nem is fogja igényelni hogy ő legelni akar, amikor megvan fogva.
Aztán van itt egy úgynevezett "bekerítős hadművelet". Lehet úgy hogy viszel magaddal villanypásztort "elkergeted" a lovat a legelő egyik sarkára, ott oda kötöd a karámhoz a villanypásztort, olyan messze tőle hogy ne menjen el. Aztán a karám másik széléhez is oda rögzíted, és egyszerűen megfogod. Nem muszáj ráznia a villanypásztornak, és hacsak nem ugorja át akkor egy idő után feladja mert nem tud hova "menekülni" és megtudod fogni. Ezt így fokozatosan ha csinálod akkor végül már arra is oda fog menni ha csak villanypásztort lát a kezedben.
Meg mondjuk én zárt karámban/pályán is gyakorolgatnám vele, hogy ha hívom akkor bizony jöjjön. Vagy minden munka után, direkt leválasztanám a legelő mondjuk negyedét villanypásztorral, és ott amit pályán gyakoroltunk kérném tőle. Ilyenkor már nincs munka és amint oda megy és megtudod fogni, egyből mehetne is a dolgára, így jó érzéssel kötné össze.
Sokszor csináld vele hogy megfogod és kötőfékben sétálsz vele, hagyod kicsit legelni, majd elengeded, vársz egy kicsit ott maradsz mellette, és újra megfogod, ezt sokszor ismétled így.
Amit én még próbálnék hogy egy másik ló hátán mennék közel hozzá, mondjuk a ló hátáról nem igazán lehet megfogni, úgy meg ha leszállsz még eltud futni, de egy próbát megér.
Csinálj néha olyat hogy amikor már oda enged magához akkor csak simizd meg, esetleg ülj le mellé pár percre majd menj el.
Legyél nagyon következetes vele, a ló lássa az ok és okozat összefüggését, hogy mi után mi következik, és mit miért kap, vagy épp nem kap.
Valahogy muszáj kinevelni ezt belőle, oké hogy legelni akar, de azt csinálhatja egész nap, szóval nehogy már neki álljon még feljebb hogy ha időnként kiakarom vinni 1-1órára, hát álljon már meg a menet, én biztosan nem hagynám rá, tiszteletlen viselkedés a részéről, és ha még ezért támogatod is akkor tőr csak ki igazán a káosz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!