Mit csináljak, hogy reagáljak? Nem az a fajta vagyok, aki sokkal tovább el tudja viselni már.

7 éve lovagolok, nagyobb-kisebb kihagyásokkal. Az elején egy nagyon béna lovardába jártam. Lényeg az, hogy tavaly szeptembertől újra elkezdtem járni. Futószárról kezdtem, és elég gyorsan utolértem magam, így már sok új dolgot is tanultam. (Most már talán hamarosan az ugrás is jön.) Viszont a lovardában nem sokat tudok kint lenni, így nem sok tapasztalatom van még. (Nyáron majd próbálkozom. :)) Van egy csaj, aki január környékén kezdett el járni, egész hétvégén kint van, és ő minden probléma nélkül megoldotta azt, ami nekem volt a bajom, amin én is sokat hezitáltam. (Hogy hívás nélkül is ott volt, hiába nem kérték, hogy segítsen, ott van, mint egy pióca.) Alapból nem lenne rossz fej. Csak én elég sokat kérdezősködöm, mert nem szeretem elszúrni a dolgokat. És azóta, amióta szoktam tőle kérdezni (ilyeneket, hogy pl. ezt-azt hova tegyem, ez-az hol van), azóta egyfolytában osztja nekem az észt. Belépek az istállóba, az fogad, hogy az xy lesz a lovam, hol van, és mit kell még vele csinálni. Fel akarom nyergelni, mondja, hogy rakjak a lábára pataharangot, mert le szokta lépni a patáját. Már majdnem ráordítottam, hogy ő az egyik kedvenc lovam, láttam, amikor lelépte a patáját, és én mozgattam utána hétvégén. Amit nem tudok, nyilván megkérdezem tőle, de elegem lett. Nagyon nagyképű, inkább nem mondom, hogy miket mondott ma még nekem, de ki vagyok készülve tőle idegileg. Mit kéne tennem?