Szerintetek jó ez az edzés/ tanításterv?

Először is van olyan, hogy lovas oktató, és lovas edző, ezekhez vizsga kell, nem csak alaptőke.

A másik, hogy szerintem lehet kezdeni nyeregben az oktatást, a ló hátának nem tesz jót ,ha hónapokig több ember is csak voltizs hevederrel, szőrén ül rajta. A másik, hogy én nem mondanám azt, hogy X hónapig csak futószár, mert ez az edzések sűrűségétől, az illető tanulékonyságától ,egyensúlyérzékétől is függ. Ráadásul a lónak sem egészséges az sem, ha sokat megy kiskörön körbe-körbe. Kezdésnek ültesd őket díjlovas vagy univerzális nyeregbe, olyanba, ami jobban ültet, ne díjugróba... Nyeregben is meg lehet tanulni a helyes tartást, segítségeket. Ha van több lovasod, és legalább két lovad, akkor a futószárasoknak adhatsz "felvezető" lovat, úgymond átmenetet képezve a futószár és a szabadon lovaglás közt.

Sáli Gábor az egyik legjobb gyerekedző, azt kell követni, amit ő csinált, nem láttam még nála jobbat. Anno még a Honvédban láttam őt edzéseket tartani, az valami szuper, ahogy egyszerre három pónit is futószárazott és közben mindenkire oda tudott figyelni - nagyon érti a dolgát, minden tiszteletem az övé.

Egy dologban mondanék neked ellent, kérdező, azon felül, hogy amíg nincs legalább oktatói végzettséged, nem is nyithatsz lovasiskolát. Mégpedig abban, hogy nem szabad előre behatárolni, hogy mennyi ideig fogod a gyereket voltizzsal lovagoltatni, meddig futószárazod, mire mennyi időt szánsz. Ugyanis ez egyénfüggő. Van olyan lovas, akit két alkalom voltizs után már rakhatsz is nyeregbe, van, akinek több hét kell, hogy megtanuljon elengedett kézzel lépni, ügetni, vágtázni. Ha valakinek 4-5 hónap kell (rendszeres, legalább heti két lovaglóóra mellett) ahhoz, hogy az alapokat tudja voltizson, akkor az vagy a világ legtehetségtelenebb embere, vagy ami még valószínűbb, komoly gondok vannak az oktatóval.

A nagy átlagnak tisztességes edző, normális ló és edzésmódszer mellett elég 5-6 alkalom voltizson. Nekem legalábbis ez a tapasztalatom. Utána mehet nyereg, de még futószáron. Amint a lovas nyeregben is mindhárom jármódban képes elengedett kézzel lovagolni, kezébe adom a szárat, megtanítom a legalapvetőbb segítségeket, majd amikor ezek már mennek, elengedem szabadon a karámban, először egyénileg, majd osztályban is.

Őszinte véleményt kértél, szóval ne haragudj rám, nem bántásból írom, de ennek az egésznek nem sok értelme van. Nem jelentheted ki, hogy eltérő korú, eltérő adottságokkal rendelkező, eltérő gyakorisággal járó lovasokat adott ideig fogsz így-és-így lovagoltatni.

-Van egyébként valamilyen szükséges végzettséged, vagy ezeken a fapados tanfolyamokon még az alapokat sem tanítják meg?

-Milyen szinten lovagolsz?

Minden lovas különböző, mindegyik mást tanul meg könnyebben és mást nehezebben. Van, aki hetente hatszor jár és van aki egyszer. 4-5 hónapig voltizshevederrel untatni őket nagyon sok, hacsak nem voltizsálni akar a lovas. Egy pár alkalom bőven elég ahhoz, hogy ne kelljen kapaszkodnia, utána ülhet nyeregbe. Hiába ül betonszilárdan a hevederrel, a nyeregben felborul minden.

Segítségek csiszolása egy hónapig? Én úgy gondolom, hogy a segítségeket élete végéig csiszolja a lovas! Patanyomfigurákról, tereplovaglásról egy szót sem ejtettél.

Olyan nincs, hogy a ló összeszedett, csak így, önmagában. Az lesz, ha a lovasa képes összelovagolni, de egy hónapos "segítségek finomítása" alapprogram alatt nem fogja megtanulni, ez fix.

Őszintén szólva én kételkedek nem csak abban, hogy lovast Póni Klubos pályára fel tudnál készíteni, hanem abban is, hogy te valaha indultál bármilyen hivatalos versenyen.

Sablonnak jó, azt azonban figyelembe kell venni, hogy minden ember más. A tehetségesebbnek fele annyi idő elég, mint annak, akinek kevesebb érzéke van az egészhez. Van, aki fél, pl. nem mer lehajolni a lábfejét megérinteni. Van, aki kevésbé tud koncentrálni, az ő figyelmét folyamatosan érdekes és változatos feladatokkal kell lekötni, míg a másik gyereknek mentális adottságinál fogva inkább arra van igénye, hogy egy feladatot gyakoroljatok addig, amíg igazán jól nem megy, és csak utána lépjetek át egy másikra. Van, aki érdeklődőbb, és edzés után önszorgalomból is odamegy hozzád és elméletet kérdezget, van, aki csak lovagolni szeret, és az elmélet nem érdekli, hiába fontos. Van, aki szeretne versenyezni, van, akinek lámpaláza van, nem szeret szerepelni, és így a versenyzés sem biztos, hogy jó ötlet lenne a számára, inkább elvenné a kedvét a szereplési kényszer.

Magából az edzéstervedből én csak a szlalomot és a kosárra dobást hagynám ki teljes egészében. Szlalom helyett patanyomfigurákat gyakoroltatnék, a kosárra dobás helyett pedig lehet más labdás feladat, de maga a kosárra dobás egy másik sport szintén összetett eleme (évekig kosárlabdáztam versenyszerűen), én nem keverném bele.

Figyelembe kell venni továbbá azt, hogy a gyerekek nem folyamatosan járnak, jön egy iskolaszünet, elutaznak, ekkor kihagy pár hetet, vagy épp nyáron tud többször járni, és így gyorsabban fejlődik.

Jónak jó, de olyan edzésterv nincs, amit minden egyes tanulóra rá lehetne húzni, mert minden ember teljesen más.