Nyáron téptem lovam száját, hogy vérzett neki, de ő nem sajnálta magát, rohant mint az őrült. A kezemim duzzadnak az izmoktól, most pedig így télen pelhammel kell lovagolnom, amit utálok. Mit tegyek?

Az egyik "letolós"vagyok:

rohanós,erőtől duzzadó lónak megteszi tréningben lévő,galoppon versenyző angol telivér?

Sikerült néhány ilyenre is felkerülnöm 20 éves lovas pályafutásom során.

Sőt olyan furioso fedezőménre is,ami két hátsó lábán állva,tátott szájjal támadta az embereket megismerkedésünkkor.Úgy lehetett rá felülni,hogy a bokszban egy tréningruhával be lett kötve a szeme,úgy vezettük ki.

Egyébként a férjem is egyetértett mindennel,amit írtam.Ő 40 évig lovagolt telivéreket,sík,gát és akadályversenyeken,valamint munkában.

Úgyhogy hidd el,nem nálunk van a hozzáértésben a hiba,hanem nálad.A lovazáshoz meg kell tanulnod az alázatot is,ami azt jelenti,hogy elfogadod a nálad hozzáértőbbek véleményét még akkor is,ha a tiéddel épp nem egyezik.

Már én is leírtam a véleményem. Nem tudom hányadikként. Én írtam, hogy kend be a gumizablát.

Én is ültem már elrohanós lovon. Ő azért rohant mert fájt a háta. Teljesen életveszélyesen művelte a dolgot. Levágta a fejét és nem nézte merre megy, nem is lehetett irányítani. Amint érezte, hogy valaki nem kontrollálja minden másodpercben, már ki is használta azt az egy másodpercet, levágta a fejét és rohanni kezdett. Mi úgy kezdtük vele, hogy egy határozott egyoldali, felfelé irányuló szárrántással lebeszéltük a rohanásról. Sajnos máshogy nem lehetett kizökkenteni. Aztán tornásztattuk a hátát. Csizmára engedés, sok hajlítás, állítás, vállat be. A végén már nem kellett rángatni a szárat. Elmúlt a hátfájása és már nem is akart rohanni. És azt kiemelném, hogy nem jókedvünkben rángattuk, hanem mert csak így tudtuk elkezdeni a "rehabilitációját". Meg kellett értetni vele, hogy én nem az a lovas vagyok akivel elfuthat, de ha ő nem fut el, akkor segítünk a hátfájásán. És végig csikózablával lovagoltuk. Lehet nem a lovad szájában van hiba és lehet, hogy nem is a lovadban.