Nyáron téptem lovam száját, hogy vérzett neki, de ő nem sajnálta magát, rohant mint az őrült. A kezemim duzzadnak az izmoktól, most pedig így télen pelhammel kell lovagolnom, amit utálok. Mit tegyek?

Pelhammel lovagolom a lovamat, ugyanis csikózablával ment, de ahogy jött a tél, sikerül többször is megszabadulnia tőlem, mezőn, sárban, mindenhol ahol csak jól esett neki. Rohan, mint az őrült, általában az első-második vágtázás után. A Kimozgatás rendben van, mindennap lovagol rajta valaki (ha én nem vagyok ott) vagy kirakják a legelőre. Minimum adag tápot is kap. Nyáron erősödött meg a kezem hozzá, szeptemberre már duzzadt a kezem az izmoktól, őneki pedig a szája véres lett és szörnyen néz ki, vágta közben mindig egyszer jobb másszor bal kezemmel rántottam meg, így felemelt fejjel, viszonylag összeszedetten(kényelmes is volt :D) normális tempóban vágtázott és neki is kényelmes volt. De ha ügetésbe át akartam menni, akkor is rohant mint egy idióta, ugrás után, általában 120 centin felüli ugrásoknál jön csak meg az esze, akkor nem rohan annyira, de az alacsonyabbaknál már galoppozik velem. Az erdőben vágta közben inkább ugrál, ahogy immár pelhammel rendesen visszafogom (pelhammel nem rángatom, mert akkor ágaskodna, sunyítana rám és még jobban toporogna) hogy valamit csináljon, minthogy normális tempóban vágtázna a másik ló után. Nagyon okos ló, holsteini kanca.

Nagyon unom ezt a helyzetet, mit csináljak?

Képek róla:

[link]

[link]

Itt nem látszik a szája, ne is azt nézzétek, mert ez még nyár elején készült képek... Amikor még pelham volt, aztán megint csikózabla, aztán most más is pelham...