Ti végig olvasnátok ezt a könyvet, ha ez lenne az eleje?

Légyszí mondjátok el, hogy mik a hibák, jól írtam a jelen/múltidőt, hol rontottam, ti ezzel meg azzal kezdenétek...stb. Szerintetek mi lesz a vezér fonal, vagy mi lényeges benne? És jól leírtam, átérzitek a tájakat?ha van kérdés nyugodtan válaszolok ;)

(Ja! és Oszítónak kell ejteni, Miszter Dzsínsznek, és ennyi)

Ha valaki el akarja lopni, csak nyugodtan, az az életemet lopja el ;)

– Ezt nem hiszem el Vicky! Pont most mondta Mr.Jeans, hogy üljek az új lóra! – éppen most osztott be az edző Ositora! Tegnap láttam leesni róla az egyik lovas lányt miközben két egymás melletti farönköt ugratott át. Nagyon féltem az új lótól, hiszen az a lány nagyon ügyes volt. Azt beszélik Osito messziről jött, régen díjugratásban nagyon eredményesen versenyzett.

– Ha akarod segítek lecsutakolni, én már végeztem Berry – hálás voltam a nővérem, Vicky segítségéért.

– Köszi! Hozom a pucolódobozom meg a szerszámokat! – azzal kirohantam a takaros kis istállóból. Amint kiléptem az istállóajtón kitártam mind a két fa ajtószárnyat, mert ebben a nyári hőségben a lovak odabent megtikkadnak. Beszívtam az akácfa virágának kellemes, mézes illatát, és úgy rohantam tovább az istálló és a klubház közötti kövekkel kirakott úton. A klubház mindig tiszta volt, annak ellenére, hogy folyton behordjuk a cipőnkkel a port és a szalmaszálakat. A helység közepén egy kis asztal és székek voltak, azután egy pulttal el volt választva a ''bolt'', itt lehetett üdítőt és csokoládét venni, és itt írták meg a beosztást, hogy ki melyik lovat kapja aznap. Ma kivételesen nem egy cetlire voltak felírva a lovasok nevei és mellé a lovak neve, hanem Mr.Jeans szóban mondta el hogy kiket kapunk az edzésre. Mr.Jeans nagyon jó lovasoktató, és nagyon szigorú. Azt a lovat, amelyikre beosztottak, le kellett csutakolni, aztán ha mindenki kész volt felnyergelünk, és kimegyünk a pályára. Ott az egy órás lovaglás után bevisszük a lovakat a bokszukba, lenyergelünk és ha a lovak izzadtak, szalmával átcsutakoljuk őket. A végén elmossuk a zablákat, letisztítjuk a nyergeket, kirakjuk a nyeregalátétet száradni. Mindent szép rendben kell visszatenni, úgy, ahogyan elvettük onnan. Miután lepucoltuk a lovakat egy porszem sem lehet rajtuk, egy szál szalma vagy széna sem lehet a farkukban és a sörényükben. Szerintem igazán alap dolgok ezek, és szeretek minden teendőt elvégezni a lovak körül. De most a gondolataim csak úgy cikáztak. Nem tudtam mire vélni, hogy engem ültetett Mr. Jeans az új lóra. A nővérem sokkal jobb lovas, négy év korkülönbség van köztünk, Ő annyival előbb kezdett lovagolni. Besiettem a pulttól jobbra lévő női öltözőhöz, ahol a falat képek borították. Szabadidőmben mindig ezeket nézegettem. Kiemeltem az eredetileg szürke szekrényemből az ápolódobozomat, de mára a vas szekrényt matricák, rajzok és üvegfesték borítja. Túl gyorsan pördültem meg, és régebbi cetlik kiszállingóztak a szekrényből. A francba! Most még ez is. Túl ideges voltam a lovaglás miatt, remegett a kezem, ezért csak nagy nehezen tudtam összeszedni a beosztásokat. De az egyiken megakadt a szemem. Volt valami ráírva a neveken kívül, de siettem és visszatuszkoltam a helyére, gondolván, hogy majd később elolvasom. Alap állásban elolvastam volna a kíváncsi természetem miatt, de már így is késésben voltam. Sürgősen rohantam vissza az istállóba, és majdnem hasra estem Pörköltben, a lovarda egyik macskájában, akit mindenki máshogy szólított. De nekem azt, hogy így hívják, még a régebbi oktatóm mondta, aki futószáron tanított lovagolni. Megsimogattam és loholtam tovább, leraktam a dobozom Osito boksza elé és mentem vissza a nyeregért és a kantárért. A nyergesben finom bőrszag terjengett, ami egyből megcsapta az orromat. Nagy meglepetésemre Mr. Jeanst is odabent találtam.

– Bernadette – szólt hozzám.Utáltam, amikor a teljes nevemen szólítottak, jobban szerettem ha Berrynek hívnak, de Mr. Jeansnek elnéztem – ezt a nyerget rakd Ositora – mutatott rá Sáfrányéra.

– Rendben – szóltam vissza udvariasan, és megfogtam a nyerget, meg az aznapi lovam kantárját és visszaindultam. Út közben levettem egy megszáradt nyeregalátétet a tartóról, ahol száradtak, és úgy mentem tovább. Vicky már javában pucolta Ositót, úgyhogy én is gyorsan felkaptam egy kefét és egy vakarót, hogy nekilássak. Amint beléptem a bokszba, elkezdtem remegni, a torkomban gombócot éreztem, a gyomrom görcsbe rándult, és a szívemet, mintha jeges kezek markolászták volna. Féltem. Miután a csutakolással közös erővel végeztünk, megköszöntem Vicky segítségét, és ő elment felnyergelni a neki beosztott lovat. Ő bezzeg a kedvencét, Miladyt kapta! Miután mindenki kész volt, az ősz hajú Mr. Jeans kiadta a vezényszót:

– Ki lehet bújni! – ez mindig mulattatott. Ettől a vezényszótól egy kicsit felengedtem, és a többiek után kivezettem a lovam az istállóból. Nem tartott sokáig a felengedés, miután nyeregbe pattantam, újra úgy éreztem, mintha liftezne a gyomrom. Kengyelt állítottam, ahogy a többiek is, és bevezettük a lovakat a fehér kerítéssel szegélyezett pályára. Rugdalták a lovak a homokot, mert már csak ott nőtt fű, ahol a lovak nem igazán jártak. A pályán eszméletlen sok ugróakadály volt. Többek között természetes, fából, farönkökből készített akadályok, köztük az ékugrás, ahol bele kellet menni egy ''gödörbe'', ami ék alakú, és a legmélyebb pontján egy akadály van. Ott volt még a benk, a vadetető és még nagyon sok más akadály. Voltak cavalettik, és két kitörőre tett rudak, azaz sima ugróakadályok. Elképesztően nagy pálya volt. Az oktató kiadta a parancsot és elkezdtünk ügetni. Már elég régóta ügettünk és csináltuk a feladatokat, alakzatokat, amikor nekikezdtünk a vágtának. Eddig Osito nagyon jól viselkedett mindenre jól reagált. Nem hittem a szememnek, aztán kicsit rövidítettem a száron, az oldalához nyomtam a csizmám és vágtába emeltem. Ekkor borzasztóan nagy meglepetés ért. Olyan hihetetlenül ringatott a vágtája, hogy azt hittem álmodom. De nem. Azt gondoltam magamban, hogy ezt sosem fogom elfelejteni. Mr. Jeans ráküldött az egyik meredek ugrásra. Átsuhantunk felette, és úgy éreztem mintha repülnék, pedig nem volt igazán magas ugrás.