Mikor éreztétek azt először hogy teljesen megbíztok a lovatokban?

Nehéz megmondani, nekünk szerintem fokozatosan alakult ki a kölcsönös bizalom de ha mindenképpen mondani kéne valamit akkor a fordulópont (nekem) az volt amikor először aludtam el a hasán az istállóban :) Kb az volt az a pillanat amikor nem voltak olyan hátsó gondolataim hogy "de mi van ha.." hanem tudtam hogy nem fog bajom esni. Ez kb 2 évvel azután volt hogy megismerkedtünk meg lovagolgattam rajta és fél évvel azután hogy már csak az én lovam volt. :)

ez most hülyén fog hangzani, de amikor először megálltam pisilni vele terepen amikor egyedül voltam. ehhez az kellett, hogy ne merüljön fel, hogy elránt, miközben letolt gatyával guggolok a fák között. nem rántott el, aranyos volt, szaglászott. ez kb. 3 hónappal azután volt, hogy megvettem.

egy csúnya esésem után, egyedül mentem terepre és a ló megijedt...eltörtem a lábam, de nem volt nálam telefon...a lovam visszament a bértartó helyre, és tudták, hogy baj van, és visszajött hozzám, magyarul segítséget hívott

Az első lovammal ez körülbelül pillanattól kezdve "lelki társak" voltunk, nagyon hamar közel engedett magához, de talán az az alkalom volt, amikor elég csúnyán beleborultunk az akadályba, én konkrétan szaltóztam egyet a hátáról, amikor ő ahelyett, hogy elszaladt volna, megállt mellettem és addig bökdösött, nyalogatott, piszkált, amíg fel nem ültem, amikor konstatálta, hogy még élek, addig szuggerált és állt egy helyben, bizonygatva, hogy neki semmi baja nincsen, amíg vissza nem ültem a hátára. Azóta is imádjuk egymást :)