Éreztétek már úgy, hogy nincs erőtök, energiátok
kutyázni? Hogy sokkal fontosabb magatokkal foglalkozni?
Figyelt kérdés
Olyan lelkiismeretfurdalásom van. Szétzuhant kicst az életem (vele együtt a falkám is) és teljesen szétcsúszott a nagy nehezen összerakott tekintélyem is a kutyámnál. Elég komolyan kutyáztam régebben, kicsit túlzásba is vittem, mostmeg átestem a ló túloldalára. Nem vagyok jól, tehernek érzem szegény kutyát, egyszerűen nincs energiám normális póráznélküli sétákra, nem tudok annyira most ott lenni fejben, hogy tudjam a kontrollt biztosítani, azt meg nem akarom, hogy megtapasztalja, hogy nem kontrollálom ezért mostanában a pórázos rövid séták vannak többségben (ez ugye egyikünknek se túl nagy buli), és nincs ÖV sem, amit amúgy imád. Meglepően jól viseli szegényem ezt az elhanyagoltságot, csak tudom, hogy nem tesz neki jót, meg hogy ez az egész lefelé vezető spirál. Mivel nem tudom rendesen kontrollálni, nincs lemozgatva rendesen, mivel nincs lemozgatva rendesen, még annyira se tudom kontrollálni. Úgy érzem sose keveredünk ki ebből.
Volt már veletek ilyen? Végül aztán összekaptátok magatokat és a kutyát és visszatértetek a "rendes" kutyás életbe?
2012. máj. 14. 14:55
1/9 anonim válasza:
A kutyád is biztos érzi, hogy nem vagy olyan energikus, mint régen. Lehet hülye példa, de néha az anyukák is belefáradnak a gyereknevelésbe és kicsit visszább vesznek a lendületből, de az alapvető gondoskodást akkor is megadják. Ez nem kedv, hangulat kérdése, hanem kőkemény felelősség és kötelesség a kutyád irányába. Ha megvan a séta és a megfelelő ellátás, akkor ne legyen ekkora bűntudatod, jön a nyár, a jó idő és bepótolhatod a kimaradt időt.
2012. máj. 14. 15:00
Hasznos számodra ez a válasz?
2/9 A kérdező kommentje:
Az alapellátás természetesen biztosítva van, csak ez nem a szuper kutyaélet, amihez szoktattam szegényt, hanem egy annál sokkal unalmasabb laposabb dolog. Szerencsére picit öregszik, de nyilván mivel tudja, hogy milyen az, mikor minden este nagy kutyabanda van, rendszeres kutyasuli, vizsgára készülés, most nem nagyon értheti mi bajom vele. Ami a kötelességem, azt megteszem, de valahogy azt sem jó kedvvel, hanem muszájból.
2012. máj. 14. 15:05
3/9 anonim válasza:
Voltam már én is így. Nekem az a szerencsém, hogy a testvérem is nagy "kutyás" és így "kivettem magamnak egy kis szabadságot", addig a testvérem foglalkozott a kutyával. A kutyának jó volt, nekem is jót tett a szünet, kb 3-4 nap volt és visszarázódtam utána rögtön, hiányzott is a kutyázás. Csak mindenki van olyan szerencsés helyzetben, hogy együtt lakik egy tökéletesen megbízható (megfelelő tudással rendelkező) személlyel. Olyan is volt, hogy kutyát cseréltünk. Teljesen más kutyáink vannak (nekem társasági kutya, neki vadászkutya) és óriási felüdülés volt egy más típusú kutyával foglalkozni. Ez a kutyacsere kb egy hetes szokott lenni.
2012. máj. 14. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
4/9 anonim válasza:
Volt már ilyen, erőt vettem magamon és tovább csináltam. Értük. Ők olyanok, mint a gyerekek. Egyszerűen szükségük van rám, és arra a rendszerre, amit én teremtettem nekik. Ha nem úgy csinálom, mint eddig, azzal velük tolok ki, hisz megszoktak valamit miattam. Ezt kényelemből nem vonhatom meg tőlük. Vegyél erőt magadon, el fog múlni a rossz hangulatod az ő boldogságuktól.
2012. máj. 14. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
5/9 A kérdező kommentje:
Az a baj tudod, hogy fejben nem vagyok ott, és ezt pontosan tudja a kutya is. Ha kicsit lazábbra veszem, és hagyom szaladgálni, tuti megcsinál valami balhét, brutál domináns és pontosan tudja, hogy rés van a pajzson, meghát milyen falkavezér az, akinek a falkája egyik napról a másikra 6 fősből 2 fősre esett szét (szakítás). Oda a tekintélyem, és nem akarom mások kutyáját veszélyeztetni. Egyszerűen nincs lelkierőm ahhoz, hogy fegyelmezzem. Tudom hogy kell, megvannak az eszközök, de nem megy most.
2012. máj. 14. 16:26
6/9 Catz válasza:
Nálunk is szakítás volt 3 hete. Maradtam a 2 kutyával. Egyik full domináns mindenkivel, most ki is használta a dolgot, párszor odacsuktam az ajtóhoz és Duna parton kőkeményen kirekesztettem és ledomináltam. Na és 10 éves és még mindig a toppon van.
A fiatal szerencsére "csak" átugatott pár éjszakát és felásta elöl az egész kertet, amiért én kaptam itthon a lecseszést.
De most már kezdem magam összeszedni, miattuk és miattam is, mert muszáj.
Ma is 3 órát voltunk el sétálni és kutyázni :D
Holnap meg be van tervezve egy kis bikejöring edzés :)
2012. máj. 14. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
7/9 anonim válasza:
nekünk itthon három kutyusunk van, a húgommal ketten foglalkozunk velük nap mint nap. A szülők sajnos nem igazán hajlandók a nevelésben segíteni, de hálásak vagyunk nekik, hiszen ők veszik a tápot, fizetik a sulit, oltást. (tesóval még csak gimnazisták vagyunk) Néha úgy érzem, ez túl sok nekem, folyton fegyelmezni és nem engedni az elvárásokból, ha sok a tanulnivaló, akkor is kivonszolni magam az udvarra és a kemény főnök szerepét játszani. Szerencsére mi ketten húzzuk egymást, néha van, hogy csak egyikünk megy ki (bár ez elég fárasztó nekünk :D) és amikor látjuk, hogy milyen boldogok a kutyik réten és milyen ügyesek a feladatoknál, az ad nekünk erőt :)
2012. máj. 14. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
8/9 kollar1000 válasza:
Ne sirj már annyit!!!Hagyd abba a kutyázást és le megy a gondod.Nevetséges az egész.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: