Van egy 5 hónapos kutyusom. Mivel nálunkfele most kezd elmenni a hó, így egyre többet tudok vele foglalkozni. Kinti kutyus. Mit szóltok alábbi két kérdésemhez?

Azt vettem észre, hogy miután kellőképpen lefárasztom és végigfekszik a még mindig 30 centis havon, valamelyik játékát rágcsálva, szóval ha én suttogva azt mondogatom neki hogy "vau" vagy szintén suttogva mondom neki, jó hosszan hogy "haaa" akkor odasompolyog mellém és ha történetesen én is végig vagyok nyúlva egy heverőn akkor elkezdi nyalogatni a hajam, a fülem és kedvesen dugja az orrát az én orromhoz. Máskor sosem fordul ez elő, csak amikor ezt a két sóhajtásszerű suttogott szót meghallja. Habár ilyenkor nagyon kedvesnek tűnik, nem merem sűrűn csinálni, nehogy összefüggésben legyen a falkavezérséggel... Ez is volna a kérdésem, hogy szerintetek ilyenkor ő azt érzi hogy át kell vegye a vezér szerepét? Máskor nincs gond vele, engedelmes, olyan 85%-ban behívható, ezen még dolgozunk, hallgat rám, egy kicsit még szertelen és játékos de mivel kölyök még, ez nem olyan gond, beszéltem kutya-oktatóval és azt mondta hogy ez normális még az ő korában.

És még valami: az oktatóval megbeszéltem azt is hogy hamarosan indul az iskola és esetleg beíratnám hozzá a kutyust. Egy dolog viszont szeget ütött a fejembe: amikor megkérdeztem, hogy miként folyik a leszoktatása arrol hogy idegenektől elvegye az ételt, vagy a földről felszedje akkor arra az volt a válasza, hogy az én jelenlétemben, idegenek bevonásával és amikor elveszi akkor azonnal kapja a pofont! Na, szerintem kell legyen más módszer is, én ebbe nem megyek bele, kicsi kedves kutyámat nem fogom pofozni. Golden retriever egyébként, de ez nem hiszem hogy számítana.