Vágta. Hogyan küzdjem le a félelmet?
Egy pár tanácsra lenne szükségem. A kérdés: ki hogy küzdötte le a vágta iránti félelmét? Ugyanis két eshetőség között elmélkedem: szóljak - e az edzőmnek, hogy várjunk még vele, nem készültem fel a dologra, mert félek vagy szedjem össze magam, nézzek szembe a félelmemmel és ezáltal győzzem le azt? Attól tartok, hogyha a "várjunk még" verziót választanám, életem végéig várhatnék, viszont rettegek, hogy baj lesz a próbálkozásból. A körülmények: futószáron vagyok, lovat nem először láttam életemben, lovagoltam egy évig a mostani tartós lovaglási időszak előtt is, csak a tanulás miatt ez abbamaradt. Akkoriban még nemigen mélyedtem el a neten a lovaglás 'rejtelmeiben', bíztam vakon az edzőmben, aki levett úgy a futószárról, hogy vágtázni nem tudtam és egy év után tértünk át erre a kérdésre, akkor is a "cél most az, hogy fennmaradj a nyeregben" elvet követve. Egy pár "vágta" alkalom után estem ki pont az oktatásból és jó pár évig nem mentem többet. Persze, ez alatt az idő alatt a pályán a ló néha megijedt és átcsapott vágtába, én meg ugyan nem estem le, de a szívem majd kiugrott a helyéből és eltartott egy pár pillanatig, mire magamhoz tértem, hogy egyáltalán megállítsam a lovat. Mikor mostanában újra érlelődni kezdett bennem a gondolat, hogy szeretnék újra lovagolni és kikötöttem az első lovardában, a helyzet majdnem ugyanez volt: 2 alkalom futószár után szabadon, majd a ló behisztizvén körbenyargalta velem a pályát, én meg szinte zokogtam, amiért 'vérre menő küzdelmet' kellett folytatnom a fennmaradásért a bérlóval. Persze, azonnal lovardát váltottam, a mostani helyem nagyon jó, a ló nem bérló, hanem 'magántulajdon', sokkal könnyebb vele az élet. Azonban az előző rossz élmények hatására - plusz egy tényleg nagyon minimális inkább lóról lecsúszás semmint esés miatt - elkezdtem félni a gyors ütemű mozgástól. Eleinte a gyorsabb tempójú ügetés is görcsös nyeregmarkolást eredményezett, ez a gond immár nem áll fent. A vágtával is próbálkoztunk korábban a ló gazdájával, de könyörögtem, hogy álljunk meg - vágtáról szó sem volt, csak az azt megelőző gyors ügetésről - és kezem - lábam remegett a nyeregben. A gond az, hogy egyszerűen megbénít a félelem, egy hirtelen mozdulattól, kiváltképp nagy sebességnél (ami sebesebb, mint a lépés és a sima ügetés) szétesem, combom, térdem azonnal enged és csak az van bennem, hogy "Úristen, leesek!", végeredményképp nem tudom összeszedni magam és vissza kell venni a lovat. Azóta nem merült fel a kérdés, a gyors ügetéssel, mint említettem gond nincs, már a ló kisebb botlásaitól sem kapok szívbajt és a lóval is mintha egyre jobb lenne a kapcsolatom (mindig bennem van, hogy a ló nem az enyém, csak ne okozzak neki sérülést, nem ismerem, úristen mi lesz, ha mégis miattam sérül meg, stb.), kezdem kiismerni, megszokni őt. Viszont ismét felmerült a vágta kérdése és a gondolatra már a gyomrom is mocorog. Ügetés, tanügetés (tanügetés immár kengyel nélkül is) simán megy, biztonságban érzem magam, de feljebb magamtól szerintem sosem mernék lépni, viszont erőteljesen nem akarom, hogy a 'lovaglótudásom' ezen a szinten megragadjon. Vágyok arra, hogy el tudjak lovagolni egy lovat, sőt a jövőben a saját ló is nagyszerű lenne idővel és szinte biztos vagyok benne, hogy ha a vágtával meg tudnék barátkozni és én is tapasztalhatnám, hogy valójában milyen jó élmény is ez a jármód, már attól se félnék, hogy a jövőben szabadon elvisz a ló, én meg leesek és kitöröm a kezem - lábam, hisz ha ki tudnám ülni a vágtát, biztos sokkal magabiztosabb lennék a kérdést illetően. Szóval, ha valakinek volt ilyen problémája, kérem ossza meg velem: hogyan győzték le a saját agyukat? Vagy a tanítványaik ilyen fajta problémáját hogyan orvosolták, mit mondtak neki? Biztatták őket, hogy szedjék össze magukat, higgyék el, hogy nem lesz baj, nem kérnék tőle a vágtát, hogyha nem bíznának bennük, hogy nem esnek le, vagy halasszam el a dolgot és várjak még vele?
Köszönöm a válaszokat előre is.
mindenképpen szólj az edzőnek
én belovagoltam a saját csikómat, de hosszú hetekig nem mertem vele vágtázni, végül szóltam az edzőmnek, hogy nem merek a csikóval vágtázni, pár héttel később már mertem vele, ugyanis addig összeszedtem magam és a lóval is jobban kijöttem, elmondhattam, hogy megbíztam benne és ezt az edző is látta, persze nem csak a lóban kellett megbíznom, hanem az edzőmben is, én tudtam, hogy az edző sosem kérné a vágtát, hogy ha nem menne, a végén viszont nagyon megköszöntem a segítségét, most már nem okoz gondot egyedül lovagolni a lovat, alig kell segítség
Én egy táborban vágtáztam előszőr, amikor már lóháton sem féltem nagyon, és előtte 1 évig töretlenül lovagoltam ugyan azon a lovon. Mondd el az oktatódnak hogy félsz, hidd el, ő 100% megérti, és segíteni is fog, pl. pónira ültet, vagy jobb vágtájú lóra. Előszőr próbálkozz voltizs hevederrel (nyeregalátét+ilyen kapaszkodós heveder) utána lehet nyeregben is. Vegyél fel kesztyűt, és kapaszkodj amennyire csak tudsz! És ha biztosabb vagy magadban (és előbb utóbb ilyen feladatokat is kell csinálni) engedd el a kápát, és csak 1 kézzel fogd, vagy 1-el se.
Következő alkalomra SOHA ne halasszátok, nem szabad félni, de előbb utóbb ez is el fog múlni, csak mondd el az edzőnek mi bánt, és ő biztos hogy segíteni fog.
Előre is bocsi ha olyat írtam amit valaki már írt, de nem olvasgattam az előttem válaszolókat)
Ezt a kérdést akár én is feltehettem volna. Nagyon félek a vágtától, egyzser én már estem futószárról 8megijedt a ló és beugrott vágtába), és egyszer valami miatt egy másik ló beugrott alattam vágtába. Nagyon megijedtem, akkor csoda, hogy fennmaradtam.
Nekem is az a bajom, hogy mondjam el az oktatómnak, hogy nagyon parázok, pedig lassan jön a vágta tanulás ideje.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!