Milyen a kapcsolatod az edzöddel/oktatóddal?

Hát mivel keresztapámtól tanultam lovagolni és a mai napig őt tartom a legjobb lovasoktatónak (és most is vele lakom szóval nyilván jó a kapcsolatunk), de azért jártam elég sok helyen. Az első helyet nagyon utáltam, személytelen volt, nem tisztelték a lovakat és nem is volt otthonos, jó hangulat. Az edző meg egy idióta volt aki a lovat büntette a lovas hibáiért. Azokkal a lovardákkal ahol ez után lovagoltam tulajdonképpen nem volt gond. Tegeződni csak egy helyen "lehetett" (azért idézőjelben mert máshol se volt megtiltva csak valahogy ott nem tegeződtünk). De itt ismertem a tulajt kislánykoromból és nem is volt annyival idősebb nálam. Amúgy szerintem fontos hogy jó viszonyod legyen az edződdel, szívesebben dolgozunk olyannal akit kedvelünk. De nyilván nehéz ha az oktató élő bankautomatát lát bennünk. :/

Eloszor fiatal, 20-30 eves lanyok voltak, oket tegeztem es kedvesek is voltak. Baratnom oktatojat nem tegezem, de csak parszor lattam, idos bacsi. Volt egy 40 koruli no is, tegezodtunk es kedves is volt. :) Most megint egy 20-25 eves lany, nagyon aranyos es jol oktat. :) Fontos, hogy jo kapcsolat legyen az oktatoval, hogy el tudd magad engedni lovaglas kozben.

Tegeződünk és elég jó kapcsolatom van az edzőmmel, és a többi edzővel/ott tanulóval is. A hely nagyon családias, ezért mindenki elég jól kijön mindenkivel. Beszélgetni is szoktunk óra előtt/után vagy óra közben, ha pihenő van. Meg szoktak rendezni ilyen bográcsolásokat meg hasonlókat.

Bármit meg tudok vele beszélni, természetesen tegezem :D Jó a kapcsolatunk úgy érzem, sokszor hülyéskedünk is. Lovaglás közben persze szigorú, de ez így a helyes.

nekem jó volta az edzőmmel a kapcsolatom, csak volt konfliktusunk..persze én mint egy sündisznó gyorsan mindent eldobtam magamtól és újhoz mentem, akivel még rosszabb a kapcsolatom...

Teljesen oké minden :D Én otthon tartom a lovamat,(2 van, de teljes mértékben csak az egyik az enyém) ő oda szokott kijárni, és tanítani engem is, meg a lovakat is. Ugyebár mindketten lányok (ő már azért inkább nő, 27 évesen :D ) vagyunk, jobban meg tudjuk beszélni a kényesebb ügyeket lovaglás közben, de egyébként szinte mindenről lehet vele beszélgetni. Szeretem benne, hogy ha valamit rosszul csinálok, akkor nem leszid egyből, nem szokása felemelni a hangját, inkább emlékeztet, hogy másképp csináljam. Ha rossz napom volt, és látja rajtam, hogy görcsös vagyok, vagy ideges, akkor nem erőltet semmit, megkérdezi, szeretnék-e a problémámról beszélni, hogy mi történt, esetleg iskolai stressz miatt vagyok lehangolt, vagy hasonlók. És igen, természetesen tegezzük egymást. Édesapámnak is edzője, és egyben jó barátja is, mindig elhülyéskedünk valamin, szóval mindazok mellett hogy jó edző, még szimpatikus ember is. És nem utolsó sorban nagyon vicces :D