Két kép! Vélemények?

Az első képen nem látok nagy problémát a kikötő felhelyezésével, viszont nem látom, hogy támaszkodna, inkább csak behajlítja a fejét. A hátulja nem megy a lóval, csak a ló után, ha érthető ez így... Nekem az a paci - így kép alapján, de így nem egyszerű megítélni - inkább az elejével dolgozik, a hátulja csak "támaszték", hogy el ne dőljön.

Második kép: ne abból ítélj, hogy habos-e a ló szája vagy sem! Egyébként nem is igazán habos, ezt még nem nevezném annak. De tévhit, hogy ha habzik a szája, akkor minden renben van! Attól is lehet simán habos, ha volt valami a zablán, nem volt rendesen elmosva, vagy lecsípett egy falat kaját zablásan. Szóval ez nem mérvadó. Viszont: miért lovagolsz úgy, hogy a lovadon kikötőszár van????? Ha azért, mert másként "rosszalkodik", tehát hajlamosabb bakolásra vagy egyéb hülyeségekre, akkor nem ez a megoldás, az alapokhoz kell visszamenni vele és egy jó lovasnak kicsit átlovagolnia.

Ha azért csinálod, hogy támaszkodjon a lovad, akkor kár ezzel bajlódni, támaszkodni nem ettől fog. Sőt, belekényszeríted egy hamis keretbe, aminek köze sincs a kezedhez, és végképp nincs köze a támaszkodáshoz. Amint a kikötőt leveszed róla, azonnal át fog menni csillagvizsgálóba.

A támaszkodást csak úgy érheted el, ha a lovad lendületesen, elengedetten, a segítségekre reagálva mozog.

Kezdd az edzést hosszú száron, így lépj és ügess addig, amíg a ló maga el nem kezdi keresni a zablát, azaz le nem nyúlkál érte. Ha már keresi, akkor lassan, finoman, fokozatosan lehet összeszedni. A ló által felajánlott támaszkodás akkor fog megmaradni, ha egyrészt a lendület mindig megvan (nem elrohanásról beszélünk, hiszen lépni is lehet lendületesen), másrészt a lovon átmennek a segítségek, tehát jól reagál a testsúly-, csizma-, szársegítségekre, valamint a kezed végig élő, érző kéz, finoman, teleszkóposan viszonyul a ló szájához.

Mindezt elérni nem egyszerű és nem is egyemberes mutatvány - nem fog egyedül sikerülni, szükséged van külső kontrollra. Edzővel dolgozz, hogy minden pillanatban visszajelzést kaphass arról, mit csinálsz éppen jól vagy rosszul. Fejlődni csak így lehet.

Igen, ez az edződolog olykor komoly gond, de biztosan van a környékeden olyan lovas (vagy több) aki esetleg versenyzik is, tehát dolgozik edzővel. Nekem is messziről járt az edzőm évekig (Szolnok megyei vagyok és a Balatonról jött) de összeegyeztettük minden olyan lovassal, aki ezzel az edzővel akart dolgozni és útba esett. Így aztán tartott edzést vagy 3-4 városban, mindenütt több embernek, a benzinpénzt összedobtuk... Tudom, nehéz, de érdemes próbálkozni.

Abban meg igazad van, hogy örülhetsz a két szép lovadnak - nem tudom, a pej milyen, de a sárga egész jó képet mutat - szóval hajrá, tanulj amit lehet, valamennyi fog rád ragadni szakirodalomból is, legalább elméleti szinten és akkor könnyebb lesz ha egyszer mégiscsak találsz edzőt a már elméletben tudott dolgokat áttenni gyakorlatba.

Sok sikert!