Egy átlagos ember miért nem fogja fel, hogy milyen igazán lovat szeretni?

Más ember meg más állathoz kötődik, és az nem tudja átérezni azt, hogy mennyire lehet szeretni egy teljesen másfajta állatot.

Én pl a nyuszimat imádom, és el sem tudom képzelni, hogy ragaszkodhat valaki pl egy pókhoz, kígyóhoz, lóhoz stb.

Kérdezd meg tőlük, hogy volt-e valaha valamilyen háziállatuk (kutya, macska, rágcsálók). Van aki a tengerimalacát vagy a hörcsögét is megsiratja, persze bármikor vehetne másikat.

Ezt csak az érzi akinek volt állata és elveszítette.

Olyan, mint a többi, mégis más. Abban vitatkoznék az utolsó, vagy utolsó előttivel, hogy oké, hogy nem felsőbbrendű, de ha belegondolunk, az, hogy egy lovat eltarts, jóval többet kell dolgozz, mint hogy a kutyának veszel tápot, és nem csak leviszed sétálni... Persze könnyen beszélek, nem én sétáltatom a kutyám háromóránként éjszaka is, de szerintem pont annyival nagyobb a kötelesség is vele, mint a mérete. Azért nem olyan könnyű megkeresni azt a pénzt rá, amiből kényelmesen el tudod tartani magad is, és a lovad is, arról nem is beszélve, hogy milyen a negyven fokban a párolgó lósz*rt takarítani...

És azt hiszem, a következő idézet magáért beszél: Amikor a lovam hívtam a karámból és ő nyerítve hozzám vágtatott, egy ismerősöm azt mondta erre nevetve, hogy pont olyan, mint egy nagyra nőtt kutya. Ő nem tudta mi a különbség a kettő között. Míg mind a kettő ugyan hűségesen szolgál, addig lovamra az életemet bízom. Ne felejtsd el tisztelni erejét és szeresd önzetlen szolgálatáért.

"a lovamra az életemet bízom."