Hogyan kell beugratni a lovat vágtába?

szoritsd le a sarkad.én tudok vágtázni de a sarokleszoritás nekem se megy mai napig XDDD

beugratni külsö oldalon kell erösen odaszoritod a lábad,nem csak megbököd. de általában akkor is beugrik ha addig bökdösöd mig be nem ugrik. de a hivatalos az elsö verzio. hamis vágta mikor körbe mész és nem a belsö mellsö lábát teszi le elöbb az ugrásnál...ááá nem tom értelmesebben elmagyarázni XD

Első válaszoló, te miről beszélsz? Hivatalos verzió???

A ló legyen belső állításban, sarok lenyom, beleülsz az ügetésbe, belső lábad a heveder, külső lábad hátrébb csúszik, és "megnyomod" a lovat két lábbal egyszerre, csípőddel pedig megtolod.

De nehogy addig bökdösd, míg be nem ugrik!!!

Előző: keress más oktatót.

A "hivatalos verzió", idézek Domokos Lajos A lovaglás alapjai c. könyvéből:

A vágtába való ugratás tárgyalása elõtt ide kell iktatnunk még egy gondolatot. Meg kell ismerkednünk a hajlítva lovaglás fogalmával. A kellõen idomított, jó testalkatú ló gerincoszlopa a tarkótól a farktõig egyenes vonalú, jobb hátulsó lábával pontosan követi a jobb mellsõ lábát. Jobbra vagy balra hajlításról akkor beszélünk, ha az egyébként egyenes gerincoszlopot egyik vagy másik irányban oldalra hajlítjuk. A hajlítás különbözõ mértékû lehet, de maximum akkora, hogy a nyolc méter átmérõjû kis körön a ló gerincoszlopa a kör kerületének részét alkossa.

A hajlítást a következõképpen kell végrehajtani. Elõször félfelvételekkel hatunk a lóra, ami az új gyakorlat bevezetését jelenti. A második mozzanat annak a tudatosítása, hogy a lovat a belsõ lábszár köré hajlítjuk. Ez azért fontos, mert a hajlítás a belsõ lábszárral történik. Ez a gyakorlatban azt jelesti, hogy a belsõ lábszárral a hevederen folyamatosan nyomjuk a lovat, miközben külsõ lábunk a heveder mögött ellentart, a belsõ szár pedig belülre hajlítja a ló gerincoszlopát.

Hajlítás után a vágtaugrás indításához a következõ mozdulatokra lesz szükségünk: Testtömegünkkel a belsõ ülõcsontot megterheljük - de nem hajlunk befelé -; a belsõ csípõt és az ülõcsontot elõretoljuk; a belsõ lábszárunk a hevederen van, a belsõ térdet és a sarkat lenyomjuk, és a belsõ lábszárral határozott nyomást gyakorolunk a ló oldalára; a külsõ lábszárral a heveder mögött ellentartunk, vagyis nem engedjük, hogy a ló a hátulsó lábával kitérjen; a belsõ száron kissé engedünk; vállunkkal befelé mozdulunk.

A gyakorlatban mindezt lényegében azonos pillanatban, a befelé állítástól az elsõ vágtaugrásig egyetlen határozott mozdulatsorral kell végrehajtanunk. Olvasva persze rendkívül bonyolultnak tûnik a dolog. A valóságban azért egyszerûbb a helyzet, mert némi próbálkozás után az ember már ösztönösen is megérzi, mit kell tennie. Szerencsésebb esetben. maga a ló tanít meg erre, hiszen számtalanszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy lovunk a többieket követve anélkül ugrik be vágtába, hogy mi ezért bármit tettünk volna, mi több, akaratunk ellenére. Õrizzük meg emlékezetünkben ezeket a pillanatokat, elemezzük, mit is éreztünk a vágtába ugráskor, s ez elvezethet bennünket a tennivalók tudatosításához. Ekkor talán érdemes lesz ezekhez az oldalakhoz visszalapozni, hátha segítenek a leírtak az elemzésben.

Valamint, ugyanezen könyvből szintén a vágtáról:

A ló vágtaugrása - idegen szóval galoppja - három ütembõl áll. Az elsõ dobbanást a külsõ hátulsó láb földre érésekor halljuk, a másodikat akkor, amikor a belsõ hátulsó és a külsõ elülsõ láb ér földet. A harmadik dobbanás a belsõ elülsõ láb földet érése. Ezután jön a lebegés, vagyis az eldobbantás utáni elõreugrás. A vágtamozgás ilyen ugrások sorozata.

A patadobbanások szerinti ütemezés természetesen nem mond el mindent a vágtaugrásról. Nem ad választ például arra a kérdésre: mi történik az adott patadobbanás idõpontjában a többi lábbal? Hogy erre válaszoljunk, a vágtaugrást a három ütem mellett öt mozzanatra bontottuk.

1. mozzanat. Induljunk ki most is abból, hogy a külsõ hátulsó láb éppen a talajra lépett (elsõ ütem = elsõ patadobbanás). Ekkor az összes többi láb a levegõben van.

2. mozzanat. Ez egyúttal a második ütem is, amelyben egyszerre hallani a belsõ hátulsó és a külsõ elülsõ láb földet érését. Ekkor a külsõ hátulsó láb elrugaszkodni készül, a belsõ elülsõ még a levegõben van.

3. mozzanat. Ez a mozzanat megegyezik a harmadik ütemmel, amikor is a belõ elülsõ láb ér földet. Ebben a pillanatban a külsõ hátulsó már a levegõben, a külsõ elülsõ és a belsõ hátulsó láb még a földön van. Ezután következik a két - önálló ütemnek nem számító - mozzanat.

4. mozzanat. A belsõ elülsõ láb még a földön van, a belsõ hátulsó láb elrugaszkodik, a külsõ elülsõ már elrugaszkodott, a külsõ hátulsó a levegõben elõrejön.

5. mozzanat. A lebegés mozzanata. Ebben a külsõ hátulsó láb egészen elõrejön, készül a talajra érkezéshez. A belsõ hátulsó és a külsõ elülsõ láb azonos magasságban mozdul elõre, hiszen ezek a lebegés utáni újabb vágtaugrás második ütemében majd egyszerre fognak talajt. Valamennyitõl leginkább elmaradva zárja a sort a talajról utolsónak felemelkedett belsõ elülsõ láb.

Még csak annyit: kis- vagy nagykörön például bal kézen vágtázva a harmadik dobbanás a ló bal elülsõ lábától származzon, vagyis a belsõ elülsõ láb ekkor a bal legyen, a ló ezt nyújtsa elõre, ezzel támasszon ki. Úgy fogalmazhatunk, hogy bal lábra, a lovas szempontjából bal kézre ugratjuk be a lovat. Ellenkezõ esetben ellen- vagy hamis vágtáról beszélünk. Igaz, az ellenvágta nem feltétlenül hiba. Lehet elengedtetõ, lazító gyakorlat is. Ilyenkor kissé a kör külsõ oldala felé hajlítjuk a lovat, s így vágtázunk, kerülve a ló gerincének jelentõsebb elhajlását.

Ami pedig az iramot illeti, eszerint megkülönböztetünk munkavágtát, amelyben a ló mozgása egyenletes, lendületes, de nem sietõs, ám nem is ernyedt. A ló gerincoszlopa egyenes, a hátulsó lábak határozottan a törzs alá lépnek. Ennek megfelelõen errõl is elmondható, hogy ez az a tempó, amelyben a ló idomítottságának adott fokán felszabadultan galoppozik.

A középvágta az elõzõnél lendületesebb és térölelõbb, de a mozgás ritmusa nem gyorsabb. A ló feje kissé elõrébb nyúlik, a homlokvonal nem egészen függõleges.

A nyújtott vágta még inkább térölelõ, a mozdulatok szélesek, akciódúsak. A ló az elõrehajtó segítségeknek engedelmeskedve szabadon galoppozik elõre, de természetesen állandóan támaszkodik a szárra, és bármelyik pillanatban könnyedén megállítható.

Az összeszedett vagy rövid vágtában a ló az összeszedettségnek igen magas fokát mutatja. Felemelt, feligazított nyakkal mozog. Ezt a jármódot az elülsõ végtagok könnyedsége és a hátulsó végtagok különösen erõteljes használata jellemzi. A vágtaugrások rövidek, ám ehhez képest magasak, könnyedek, szaporák.

Ezzel szemben sebes vágtában a ló teste egészen megnyúlik. Itt kell szólnunk az ugrásváltásról is. Ez jelentheti azt, hogy a ló vágtából lépésbe megy át, és két-három lépés után a másik lábán vágtázik tovább. De jelentheti azt is - az idomítás magasabb fokán -, hogy az ugrásváltásra a levegõben, egyetlen vágtaütem alatt kerül sor.