Még egyszer sem estem lóról, most akkor nem számítok jó lovasnak?

Van benne igazság, meg nem is.

Nem attól vagy jó lovas meg igazi lovas ha leesel.

Viszont ha sose estél ennyi idő alatt, arra lehet következtetni, hogy van egy bamba ló alattad akivel szüttyögsz a pályán és terepen egyaránt. Nincs veszélyhelyzet mert csak léteztek egymás mellett, nincs kaland vagy izgalom.

Ha van egy aktív lovad akivel izgalmas az élet, akkor garantált az esés még a legjobb lovasnál is. Illetve bevállalósnak kell lenni ésszerű keretek között. Ha nem vagy az akkor tényleg nem fogsz leesni.

A legtöbb lovardai tanuló lovas iskola lovakon pl sose esnek lóról, mert annyira unalmas a lovaglásuk a és a lovak habitusa is. Ők nem igazi lovasok, csak szüttyögők akik csak lötyögnek a lovakon.

Érted mit szeretnék ezzel így közölni? Tudom elég szarul tudok fogalmazni.

Ha jó az edződ, biztonságasak a lovak (nem kell ahhoz bamba legyen), tehát megnéznek dolgokat/meg-meg ijednek, de nem bunkók, szándékosan nem akarnak veled kicseszni, hanem közreműködőek, akkor egyáltalán nincs köze ahhoz hogy milyen lovas vagy. Ha ilyen lovakon sokszor esik az ember, az az edző hibája, mert olyat kér a gyerektől/tanítványtól, ami még nem az ő szintje.

Én 7 éve lovagolok, 3x estem. 2x egymásután egy héten amikor már 4 éve lovagoltam, egy mérhetetlenül bunkó (emberek átal elrontott) ló volt rám bízva 1 hétre. A másik pedig abszolút a kimerültség és a rossz közérzet eredménye volt, 1 éve a saját lovamról.

Nem leszel attól lovas, hogy 200x leestél, lehetsz attól jó lovas hogy nem/alig estél, de egy biztos: A legprofibb lovas is bármikor követhet el hibákat, eshet le.

Sztereotípia, de ha nagyon vájkálni akarunk benne akkor van egy kis igazságalapja.

Egyrészt, amit az első is írt.

Másrészt, hogy egy “alap” lovas dologban még semmi tapasztalatod, tehát pl. mintha sose vágtáztál volna. Nyilván nem lehet őket összehasonlítani és például ugratni se ugrat mindenki, de érted mire gondolok.

Harmadrészt pedig sok lovas feladja egy esés után a sportot. Tehát, simán meglehet, hogy leesel és annyira megijedsz, hogy sosem ülsz vissza és akkor majd mondhatják, hogy “nem vagy igazi lovas”. Viszont, ha esel és még mindig imádod akkor viszont “igazi lovas“. Nyilván ez nem ennyire fekete-fehér, egy katasztrófális esés után feladni szerintem nem jelenti azt, hogy akkor sosem voltál igazi lovas.

Negyedrészt (van ilyen szó? :D ) szerintem ez a lovas társadalom egyik legfőbb gúnyolódása és heccelése (mint a szüzesség kérdése a fiataloknál).

A lényeg, hogy valójában csak sztereotípia és nem szabad magadra venni, max. otthagyni őket vagy röhögni velük.