Meghalt a nővérem lova. Hogy segíthetek feldolgozni?

Az elsőnek igazat adok.

Nem tudom, hogy a nővéred milyen személyiség, de például amikor én elvesztettem a lovamat, nem tudtam volna egy másikkal törődni, tehát ha magamról lenne szó, nem vennék új lovat. Muszáj volt pár hónapig pihennem, hogy tényleg lenyugodjak. Nem is éreztem úgy hogy kébe nekem másik ló. Nekem nem volt ilyen ember, sem a barátaim közül, sem ismerőseim közül aki így törődött volna velem, mint ahogy te szeretnél a tesóddal. Nagyon becsülöm benned, nem tudom van-e közöd a lovakhoz vagy sem, de nagyon jól esett olvasni a kérdésedet.

Nekem annó nagyon jól esett volna, ha valakihez csak úgy oda tudhattam volna bújni, anélkül hogy szorongatna, mert a tüdőm éjjel-nappal hónapokon keresztül szorított. Próbáld meg megnyugtatni afelől, hogy a lehető legjobb módon, legjobb körülmények között halt meg ( persze csak ha egyeznek a részletek). Hogy nem szenvedett sokat, stb., attól függ mi igaz a helyzetre, nem kell beszélni a semmit. Ha nem volt túl jó a helyzet, nem kell feltétlen beszélni, de ha szeretne róla, akkor hallgasd meg, aprókat kérdezz vissza hogy törődsz vele.

Furcsa módon, én embert nem tudtam gyászolni soha, hiába volt az bármilyen közel hozzám. Az állatok a gyenge pontjaim (főként a lovak).

Remélem tudtam segíteni. A tesód helyében is köszönöm, hogy törődsz vele.