Hogyan segíthetek neki feldolgozni? Vigyem pszichológushoz?

És nem megcáfolni ha negativat is mond. Mert elofordulhat hogy csak azt mondja amit a szulo hallani akar.

Szoval ha azt mondaná nem jo az ovi ajjor nem tagadni kell szomoru fejjel, hanem megerteni hogy most ezt erzed, de figyelj csak ott az a nagy csuszda is es az milyen jo. Vagy ilyesmi.

Nagyobb a szorongas ha csak jokat mondhat kulonben anya szomoru lesz.

[link]

Nem lehet hogy erről van csak szó? Nálunk babakorba volt ilyen sokszor, de cikk is írja hogy később is lehet ilyen "alvajárás".

Nálunk is volt ilyen. Először nem tudtam, hogy ez a pavor nocturnus, de aztán utánajártam.

Semmit nem csináltam, csak ültem mellette és halkan nyugtatgatom. Előszor ébresztgettem, ölelgettem stb. de rájöttem, hogy nem használ, mert alszik, és nehezen ébreszthető. Egy idő után abbahagyta. Jó pár éjszaka előjött. Próbáltam vele kibeszéltetni az ovis dolgokat, de rájöttem, hogy ő így álmában dolgozza fel. Aztán kinőtte. Kiscsoportban voltak ilyen éjszakáink, reggelre nem is emlékezett rá. Aztán ritkultak, és megszüntek.

Nagyon ijesztő, de semmiféle következménye nem volt és nem lett.

Amit a 2-es, 3-as ír, azok is lehetséges esetek. Ezen felül túl is ingerelhették a gyermeket az óvodai ingerek, hiszen annak előtte nem élt át ilyesmit, túl sok lehetett egyszerre.

(Később meg az óvodai, egyre több szabályhoz, és egymáshoz való alkalmazkodás, és konfliktusok okozhatnak frusztrációt, érzelmi tolulást, amire utalt is a 2, 3-as hozzászóló, ami gyakrabban szokott kitörni a gyermek otthonában, ahol sokkal kevesebb személy tartózkodik, és ritkábban az oviban.)

Pavor nocturnusra gondoltam én is (a tünetekre rátérve most). Ilyen esetben, mint más esetben is, amikor érzelmi kitörései vannak kisgyermeknek, valamint feldolgoz. Ha ijesztő is a szülő számára, ez jobb, ha "kijön a gyermekből". Viszont ahhoz nem tudok hozzászólni, hogy milyen esetben célszerű pszichológushoz fordulni pavorral, tehát hogy hány alkalom után, vagy milyen intenzitás esetén.