Manapság miért csak a pozitív megerősitésen alapuló kutyakiképzést erőlteti mindenki?

"elekteomos nyakörvvel rászoktatott kutya nem megy ki a keritesen kivulre. Meg macskat kergetve sem, elotte megall. pedig ott eleg felfokozott allapotban van"

Egy jól nevelt kutya eleve nem kergeti a macskát, sem semmilyen állatot. Amit te az elektromos nyakörvvel kívánnál csinálni, az a nevelési hiányosság kiküszöbölése, nem pedig a megoldása. Informatikában az ilyen módszerekre szokták azt mondani, hogy "workaround", mert ahelyett, hogy a hibát oldanád meg, megkerülöd valami módon. :)

A példa amit írtál nem általánosítható közel sem, sok kutya megtanulja, hogy mikor van rajta az elektromos nyakörv és ha nincs rajta ugyanúgy megszegheti az adott szabályt, erről személyes tapasztalatom is van. Egyik ismerősöm 4 éves német vizslája fantasztikusan jól nevelt, engedelmes, de az őzeket, nyulakat, mint az őrült kergeti és csak elektromos nyakörvvel tudják letiltani róla, de ha nincs rajta a nyakörv a kutya ugyanúgy elrohan, ha "zsákmányt" lát, hiába használtak számtalanszor elektromost nyakörvet, így olyan helyen, ahol ennek a veszélye fent áll a gazda kénytelen mindig ráadni a nyakörvet. Ez azonban nem kutyakiképzés, nem tanítás, ez egy kényszerhelyzet, amikor csak a fájdalommal tudja elérni, hogy a kutya az erős ösztön ellenére is kövesse a parancsát, de ez a vizsla soha nem fog nyugodtan ücsörögni a vad mellett, minden egyes alkalommal elindul a zsákmány után, csak ha rajta van az elektromos nyakörv akkor kizökkenti. Lehet hogy van olyan kutya, aki összekapcsolja a fájdalmat a behívás megtagadásával, vagy aki összekapcsolná a zsákmánykergetéssel és egy idő után nyakörv nélkül is le lehetne tiltani, de nekem személyes tapasztalatom, hogy ez nem igaz minden kutya esetére. És ahogy előttem is írták ez így csak a probléma megkerülése, nem valódi nevelés, hiszen az az egy biztos, hogy elektromos nyakörv használatától a kutya nem fogja jobban tisztelni a gazdáját, nem fog közelebb vinni ahhoz, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen a gazda parancsa, pedig egy jó képzésnél ez lenne a cél.

Egyébként azért írom, hogy összemosol dolgokat, mert ahogy te is írtad, a pozitív megerősítésen alapuló kutyakiképzés magára a tanítási folyamatra vonatkozik, azt senki se gondolja, hogy a kutya azért cselekszik az ösztöneivel ellentétesen, mert "jutifalit" kap (ha erről lenne szó pl. akkor bárkinek engedelmeskedne a kutya, akinél van egy kis kaja nemcsak a gazdájának), hanem mert van egy stabil kutya-gazda kapcsolat. Szóval te igenis összemosod a "kiképzés" és a "nevelés" fogalmát, ugyanis míg előbbi arra vonatkozik, hogy a kutya végrehajtson feladatokat, amit sarkítva vagy úgy érsz el, hogy pozitívan megerősíted benne a helyes mozdulatot, viselkedést vagy úgy, hogy bántalmazod, amit rosszul csinál, de te is azt írod, hogy a többiekkel és velem egyetértesz abban, hogy itt jobb a pozitív megerősítés, tehát a kérdésedre végeredményben ugyanazt a választ adod, mint akikkel vitatkozol. A nevelés az, ami arról szól, hogy a már megtanult, elsajátított viselkedésformákat, feladatokat minden helyzetben megtegye, de ez mint már sokszor ismételtem nem jutalmazás vagy fenyítés eredménye alapvetően, hanem az, hogy a kutya elfogadja, hogy a gazda parancsa megkérdőjelezhetetlen, ami bizonyos mértékig erősíthető egyik vagy másik módszerrel is, de közel sem elég hozzá.

Imádom azt a népszerű GYK-s vitakultúrát, amikor a másik hozzáértését kérdőjelezzük meg végső érvként, és mivel majdnem ugyanilyen nevetségesnek tartom, amikor a másik beleáll ebbe és bizonygatja, hogy márpedig neki ilyen-olyan képzett kutyái vannak, legyen elég annyi, hogy nagyon régóta tanulok nagyon eredményes kutyakiképzőktől, ezt is csak azért mondom, mert ő mesélt egy nagyon idevágó példát, az első malija, max pontszámmal tett BH vizsgát, majd IPO vizsgát, a pályán tökéletesen dolgozott, de pályán kívül borzasztó fegyelmezetlen volt, pont azért mert a kutya képzése tökéletes volt, viszont annyira rámentek a sportra, hogy ezzel szemben háttérbe szorult a kutya nevelése, idegen helyzetekhez szocializálása. Ez egy olyan példa, amiből szerintem sokat lehet tanulni, nyilván azóta az oktatónak is olyan kutyái vannak, akik a legváratlanabb helyzetekben is tökéletesen "működnek."

És hogy végül az eredeti kérdésre is válaszoljak, habár a hozzászólásaidból úgy látom nem erre vagy kíváncsi, azért leírom: azért erőlteti manapság szinte mindenki a pozitív megerősítésen alapuló kutyakiképzést, mert sokkal kevesebb a valószínűsége, hogy egy stresszes, instabil kutyát nevel otthon a lelkes gazdi, mintha fenyítéssel tanítaná meg az alapokra. Mert remélem abban te is egyetértesz, hogy alapvetően sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb egy olyan kutya, aki jutalmat kap, ha sikerül egy feladat, nem pedig egy orra koppintást, ha nem sikerül.

Szerintem még mindig nem érted:

* Pozitív megerősítésen alapuló kiképzés:

A kutyát szeretnéd valamire megtanítani (kiképezni). Akár arra, hogy ne ugassa a macskákat. A pozitív megerősítés lényege az, hogy ezt úgy teszed meg, hogy ha ugatja a macskát, akkor magadhoz hívod, megjutalmazod, mert nem a macskára figyelt. Ha visszamegy a kapuhoz ugatni, akkor megint magadhoz hívod, megjutalmazod. Előbb-utóbb meg fogja érteni a lényeget, ha nem, akkor megpróbálkozol valami mással elterelni a figyelmét, ahelyett, hogy begőzölsz, mert "úgy sem fog működni ez a módszer" (fog, csak te adtad fel túl korán!).

A fenyítéses módszer abban különbözik, hogy nem eltereled a figyelmét a macskáról és jutalmazod, hanem mittudomén ráordítasz vagy odamész hozzá és erővel elhurcolod a kaputól, majd jól leszidod.

* Nevelés:

Ez az, amikor nem tanítod. Ugatja a macskát, odaszólsz neki, hogy "nem szabad!" és abbahagyja, mert ELŐTTE megtanítottad neki, csak most rájött ez a deviáns viselkedés, amit te nem hagyhatsz annyiban. Nem jutalmazol, nem szidod le, csak letiltod a viselkedését.

Na, ez így elég keszekusza példa lett, megpróbálom másképp elmondani:

* Kiképzés: Iskolába bemész matek órára, megmutatják hogyan kell számolni. Te elrontod a legelső összeadást. A pozitív m. kiképzés lényege, hogy ekkor a tanár odamegy hozzád és megmondja, hogy ezt elrontottad, de nem baj, mert megpróbáltad és segít megértetni veled hogyan kellett volna helyesen.

Fenyítés: A tanár odamegy hozzád, látja, hogy rosszul számoltál, ezért a seggedre csap egy bottal és addig ismétli ezt, ameddig jól meg nem oldod a feladatot.

* Nevelés: Hazajössz az iskolából, de nem akarod megcsinálni a házi feladatot, pedig minden tudásod meg van hozzá. Ekkor anyukád odamegy hozzád és szobafogságra ítél, mert ezt nem lehet, ilyen nincs, hogy nem csinálsz hf.-ot.

Lett egy menhelyi tancsi mixem. Nagyon szófogadó kutya volt már a kezdetektől, behívásra első naptól reagált. Így nagyon boldogan sétáltam vele erdős részeken póráz nélkül és boldog volt, szabad volt, mindig szemmel tartott engem.

Aztán jött a baj 2 hét után. Szagot fogott és behívásra fittyet hányt, megállás nélkül ugatott és ment egyre beljebb a sűrűben. Én estére üres pórázzal, kutya nélkül és teljesen kétségbeesetten jöttem haza. Mi még kinn kerestük a sötétben az ebet addig ő haza jött magától, így szerencsére meglett, épségben. De akkor jöttem rá, hogy sokkal tudatosabban kell kezelni a viszonyunkat, tanítani, és feltétlen engedelmességet követelni tőle. Életbe vágó, hogy ha hívom akkor ne mondjon ellent.

Így elkezdődött a kiképzése. Én végig a pozitív megerősítést használtam, ha helytelen dolgot tett akkor vagy nem kapott jutalmat, vagy teljesen ignoráltam. A párom viszont büntette is(kérésem ellenére). Én egy határozott "nem" szót használok, ha valamit nem jól csinál.

Az eredmény látványos. 3 napja volt az éles megméretése a módszernek. Elvittem sétálni, póráz nélkül a vadonba (a behívásra eddigi gyakorlataink során mindig azonnal reagált). És megtörtént a legrosszabb, érzet valami ellenállhatatlant. Maga alá gyűrte az utat, úgy rajtolt el és nagyon messzire elfutott, úgy hogy hátra sem nézett. Én nagyon határozottan magamhoz hívtam, és akkor megállt hátra nézett rám, megismételtem a behívást még hangosabban, és ugyanolyan gyorsan jött vissza hozzám, mint ahogy eliszkolt, jutalom falat nélkül. Nagyon megkönnyebbültem. Szerintem akkor nagyon nehéz volt nekem engedelmeskednie, de még is visszajött. Én meg vagyok elégedve a módszerrel.

A páromnak viszont ha van kedve engedelmeskedik, ha nincs kedve akkor süket.

Én soha nem vertem el a belga juhászom. Néha egy koppintás volt az orrára kölyökkorban amikor belendült, de az is csak kizökkentés miatt volt.

Pozitív megerősítéssel tanult mindent, és a 8 év alatt 1x sem ment ki a nyitott kapun. Akkor sem, ha macska jött vagy kutya vagy postás. Ha beállok a kocsival akkor tudja, hogy hátra kell mennie a kertben. Ahogy megjelenek a kapuba, már megy hátra. És teljesen behívható.

Én úgy vagyok vele, hogy ne félelemből engedelmeskedjen, hanem azért, mert mert tudja, hogy így kell és ő is élvezze a feladatokat. Folyamatosan tanulunk és szinte mindenhova visszük magunkkal, 1 rossz szót nem tudnék rá mondani és tényleg soha nem kapott ki...szóval nem értem ezt a veréses módszert.