Létezhet hogy nem passzolunk a kutyánkkal?

A kinti kutyáknak általában ez a "sorsa". Hogy nem családtagok, hanem kerti dekorációk.

Külön pech, hogy ti ráadásul pont egy olyan fajtát/egyedet választottatok erre a célra, ami eléggé foglalkozásigényes.

Szóval így nem is várható el tőle, hogy kötődjön vagy hallgasson rátok, ha nem a család része.

Sok ember ronrja el ott is, hogy a már meglévő kutyamellé vesz másikat, hogy ne unatkozzon. Csak ugye két kutya is ugyanúgy tud unatkozni, és dupla annyi meló van velük.

Úgyhogy tényleg nem passzoltok a kutyával, mert neki olyan gazda kéne, aki ki tudja elégíteni az igényeit.

Tenyésztő vissza veszi?

Az is érdekes mondjuk, hogy kinti tartásra odaadta a kutyát, tudván hogy pár év múlva tönkreteszi a hideg az ízületeket.

A boxer szintúgy nem alkalmas kinti tartásra a rövid szőre miatt.

Rövid távon "csak" fáznak szerencsétlenek, hosszú távon viszont pokoli ízületi fájdalmak jönnek elő.

Gratulálok, mégis mi alapján választottátok a fajtát? Más kutyákkal szemben szinte mindig dominánsan, harciasan viselkedik. Ezenkívül gazdifüggő, igényli a család folyamatos jelenlétét és rövid, egyrétegű szőre miatt amúgyis alkalmatlan a kinti tartásra. A cane corso akkor fog kötődni a családhoz ha egész nap melletük van mint egy öleb. Nem a fajtának megfelelően tartjátok, amit persze nevezhetünk úgyis, hogy nem passzoltok a kutyával. Ajándékozzátok el, vagy adjátok vissza a tenyésztőnek, az esetet meg tekintsétek tanulópénznek.

Egy jótanács a jövőre nézve, ha több kutyát szeretnétek akkor azonos esstleg rokon fajtát válasszatok egymás mellé pl. labi-golden. Vagy olyat amiket tradicionálisan is együtt tartottak pl kuvasz-puli. Olyan nem összeillő fajtákat együtt tartani mint a boxer-cane corso páros nagyon komoly tudást, és rengeteg időt igényel.

"ugyanúgy csinálunk mindent mint a rotival"

Ugye, az azért feltűnt, hogy ő nem a rotitok? (sőt nem is a boxer?)

Amellett, hogy tényleg elhamarkodottnak tűnik az új kutya, azt is meg kellene érteni, hogy a kutyáknak különböző személyiségük, erősségeik, gyengéik vannak és neked, a gazdinak, ehhez igazodni kell. Kb. mint ahogy máshogy bánsz egy minden lében kanál, izgága gyerekkel, mint egy csendes, otthonülőssel.

Mesélek valamit, jó? Egy introvertált, otthonülős mentett kutyám van. Minden alkalommal, amikor előkerül a hám és a póráz undorral sóhajt, hogy "jaj, a gazdi már megint sétálni akar menni", de jön, mert szépen kérem :) Cserébe viszont imád feladatozni. Ami, nálatok szintén úgy hangzik, hogy elfelejtettek igazodni a kutyához (legyen az túl kevés jutalom, túl nagy lépésben haladtatok, nem volt más környezetbe átvezetve, túl nehéz feladat, túl nagy elvárások) és emiatt nincs közös sikerélményetek.

Ezek után nem csodálom, hogy nem alakult ki közöttetek kötődés.

Amúgy nem vennék mérget arra, hogy a foglalkozás mennyiségével van a baj, én inkább a minőségére tippelnék. Persze, ha ti már eldöntöttétek, hogy nem fecceltek bele több energiát...