Létezhet hogy nem passzolunk a kutyánkkal?

A gond egyszerű: nem foglalkoztok eleget a kutyával. Nem a gazdái vagytok, csak egymás mellett éltek.

Akkor jár mindkét fél a legjobban, ha elajándékozzátok és addig nem lesz új kutyátok amíg nem lesz időtök rá.

Arra viszont figyelj hogy a tenyésztőnek általában elővásárlási joga van (amit a szerződésben kötött ki)

Nekem Akitám van. Eleinte nálukn is ez volt, legalább is nálam. Kis magának való volt, folyton aludt, ellenkezett, nem figyelt. Sokszor fel akartam adni, egyszerűen nem erre vágytam, az őrületbe kergetett. Nem adtam fel, ahogy és amennyit tudtam foglalkoztam vele. Ma 3 éves múlt, még midig képes felcseszni az agyamat, de szépen összecsiszolódtunk. Nem egy bújós kutya, nem is gazdacentrikus, annyira játékosnak sem mondanám, makacs, önfejű vakarék. De megtanultam élvezni a vele töltött pillanatokat, megtanultam kezelni a heppjeit, és az utóbbi időben nagyon együttműködő, szóval meglett a foglalkozás gyümölcse. Ma már semmi pénzért nem válnék meg tőle. Teljesen más tipusú kutya mint amilyet szerettem volna, de megtanultam úgy szeretni ahogy van.

A kutyák sem egyformák, még egy adott fajtán belül sem. Ha elajándékozzátok akkor ne vegyetek magatokhoz többé kutyát, nem nektek való. Érző lényekről beszélünk akiknek saját akaratuk és személyiségük van, nem játékokról! Minden kutyából ki lehet hozni a legjobbat, de ne várjunk el lehetetlent egy kutyától.

Nem foglalkoztok vele eleget, ha csak úgy eléldegéltek egymás mellett, szerinted miért kötődne hozzátok? Te sem kötődsz a szomszéd nénihez, még ha minden nap beszéltek pár szót, akkor sem.

A rotinak elég volt ennyi foglalkozás, ennek a fiatal, energikus kutyának nem. Nem egyformák. Az a baj, hogy már így álltok hozzá, hogy "nincs időnk többet foglalkozni vele". Akkor minek kellett kölyköt magatokhoz venni? Eleve a corsok nem kinti kutyák, mert egyrétegű rövid bundájuk van.

Tényleg ajándékozzátok el egy NORMÁLIS gazdának (ne olyannak, mint amilyenek ti vagytok) és ne legyen több kutyátok egy ideig.

Sziasztok!

Az előttem szólóknak igazuk van.

Természetesen ahogy nekünk,embereknek,úgy a kutyáknak is van személyisége és ahogy mi,ember nem mindig passzolunk össze,úgy itt is van ilyen.

Nekem most egy 8 hónapos Labim van. Teljesen más,mint az előző kutyusom (szintén labi) és először azt gondoltam,hogy ő az a kutya, akit soha nem akartam volna,ha előre tudom,hogy ilyen lesz. Viszont meg kell,hogy tanuld meglátni benne a jót. Mert az minden kutyában van.

Véleményem szerint sokat tud javítani a kutya-gazdi kapcsolaton a lehető legtöbbfoglalkozás,mert akkor ismered őt meg igazán,hogy milyen és akkor tanulod meg kihozni belőle és a helyzetből a legjobbat.

Nem szabad egy "életet" lerendezni annyival,hogy nem illünk össze,vagy ha tényleg nyűg nektek,akkor szerintem mindegyik fél úgy jár a legjobban,ha elválnak útjaitok.