Teljesen el vagyok keseredve, mert nem tudok mit kezdeni a kutyámmal, valaki segítene?

Tudni kell rólam, hogy elsőkutyás gazdi vagyok, szóval a legelső komoly tapasztalataimat azóta élem, mióta megkaptam a Német közép spitz kutyusomat. (Tudom, hogy nem ajánlott elsőkutyás gazdiknak, de ezt akkor még nem tudtuk, mikor megkaptam) Kislány és Manónak hívják :'3 Most lett május 2.-án 1 éves.

Amit róla kell tudni: nagyon makacs és ha olyanja van akkor akaratos is, egyáltalán nem engedelmes, ha próbálom tanítani, akkor abban a kis időben (amíg engedi, hogy tanítsam és figyel rám) megteszi, de csakis jutifalatért természetesen, az nélkül nem, utána meg sokszor úgy viselkedik, mintha semmit sem tanult volna, hiába próbálok annyit gyakorolni vele, amennyit csak tudok. Például nem tudok vele normálisan sétálni a pórázon, mert ő csak megy amerre lát, én nem érdeklem, ezért kell sokszor ahhoz folyamodnom, hogy rángatom meg húzom, mert a fenének se engedelmeskedik, mindent felesz a földről, amit csak tud, engem meg már az agyvérzés kerülget. Félek, hogy egyszer olyat eszik meg, amitől baja lesz >< Aztán akkor ott van az is, hogy nem tudom elengedni, és úgy játszani vele egy jót, mert mindig otthagy, és igaz azóta javult annyiban, hogy hamarabb megengedi hogy megfogjam, na de akkor is... Gond nélkül leszar engem, odamegy random emberekhez, kutyákhoz, plusz mindig talál valamit a földön, amit felehet. Khm... hogy szépen fogalmazzak, ott telt be a pohár nálam végleg egyik nap, amikor emberi ürüléket kezdett jóízűen falatozni... Akárhogy rászólok, megbüntetem, nem használ. Nem akarom, hogy rosszban legyünk, de nem tudom, hogy mit tehetnék még.

Az a legrosszabb, amikor elengedem, elkezdünk játszani, az elején még nagyon okos, büszke vagyok rá, agyon dicsérgetem, kapja a finomságokat is, hogy folytassa csak így tovább, erre nem sokkal utána otthagy a francba... A labdát se igazán hozza vissza, csak néha, azt is csak jutifalatért, de amint megette, már vinné is el a labdát.

És mivel lakásban vagyunk, minden legkisebb neszt megugat, ami odalentről vagy a lépcsőházból jön. Ha azt kérem maradjon, sokszor nem marad, pedig már csomószor gyakoroltam vele. A behívást sem hajlandó megcsinálni, pedig tudná, hogy mit szeretnék, mert annyiszor gyakoroltuk már, de teljesen olyan, mintha direkt pont az ellenkezőjét csinálná, mint amit kérek tőle, és már torkig vagyok ><

A fényeket, sokszor árnyékokat is megugatja. Ha a nap besüt, és mondjuk a vajazókésen megcsillan a fény, és rávetül a falra, miközben kenem a kenyeret, megőrül, olyan vadul ugat, és ugrál a lábamhoz mellettem, hogy csak na. Ezt sem értem, hogy mitől lehet. Szerintetek? ;-;

Nagyon szeretem őt, félreértés ne essék, imádom, mindent próbálok megtenni érte, amit csak tudok, mindig mellette vagyok, számíthat rám, bízhat bennem, és tudom, hogy ő is imád engem, de egyszerűen nem tudunk egyről a kettőre jutni.

Tudnátok nekem segíteni? Tényleg nem tudom, hogy mit tegyek, annyira elszomorít az egész >< Kutyasulit ne írjatok kérlek, magam szeretném megoldani valahogy, és pénzünk sincs rá... Ha lenne rá pénzünk, elvinném, de így nem tudom. Az alap szintű dolgokat tudja amúgy, hogy ül, fekszik, stb, de azokat is vagy jutifalatért vagy egy játékért csinálja csak meg, akkor nem, amikor tényleg meg kéne, mert azt kértem tőle.