Egy kutya kapuban ugrálása mindig szocializálatlanságot jelez?

Nálunk is ez van. Pedig napi 1,5-2 órát sétálunk velük, az idősebbnek alap vizsgája van, a fiatalabb nemsokára fogja letenni. Szóval van velük foglalkozva.

Nálunk simán elhaladó emberekre ritkán, családtagokra csak örömükben ugatnak. Viszont a hangos "csordákra" és más kutyákra nálunk is ugat mindig mindkettő.

"mintha utána büszke lehetne magára hogy ő az az idegent vagy bárkit a kapu elől elkergette mintegy öndícséretként"

Fején találtad a szöget.

Nem szocializálatlanság, hanem nevelési hiányosság.

Mi napi 2 órát sétálunk és emellett heti rendszerességgel kutyaiskolába járunk.

Nem csinálja ezt. Pedig nála vehemensebb és temperamentumosabb kutya kevés van. (Közép schnauzer a drága, szóval nem egy egyszerű fajta)

Van az indokolt ugatás (ha kiabálva megy el egy cigánycsorda, ha megáll valaki a kapu előtt, ha kutyát vagy macskát lát...)

De van az indokolatlan ugatás, ami abból fakad, hogy nem sétáltatjátok és nincs hozzászokva ezekhez az ingerekhez (busz elmegy a ház előtt, traktor elmegy, anyád elindul valahova, azt mégis mi a nyavalyának kellene megugatni? )

Igazából szomorú, hogy valaki ezt normálisnak tekinti. Miért olyan nehéz naponta egyszer elvinni sétálni és minőségien foglalkozni vele? A babusgatás nem minőségi foglalkozás.

A kertben nem érik új ingerek, vagy csak nagyon kevés. A séta azért kell, hogy rengeteg új ingerrel találkozzon és hozzászokjon különböző helyzetekhez.

Te se bírnád ki, hogy egész életedben ne menj ki a házból sehova.

Levezetetlen energiák és szocializálatlanság. Tehát rengeteg nevelési hiba van emögött!

A babusgatás, napi pár perc játék nulla! Miért nem foglalkozol vele normálisan, ahogy igényelné?