Kizárólag rám maradt a kutya gondozása miközben hárman vállaltuk?! Annyira ideges vagyok a kialakult helyzet miatt, hogy fogadjam el?
Örökbe fogadtuk egy 6 éves kutyát. Nem az én ötletem volt, viszont nagy örömmel fogadtam, és közös döntés volt.
Az első hetek is sok szervezést igényeltek, azonban a többiek lelkesedése alább hagyott. Úgy értve, hogy gyömöszölni meg simogatni amikor kedvük tartja az rendben van, viszont az egyéb szükséges teendőkbe egyre kevésbé akartak beszállni, akár séta, etetés stb. Ráadásul amit megígértek-elvállaltak azt is volt, hogy elfelejtették vagy pofavágással vitték le kb 5-10 percre a kutyát este.
Sajnos egészségügyi gondja is akadt a kutyának, így még az állatorvoshoz való járkálás illetve a gyógyszerezése, kenőcsözése is rám maradt, minden költséggel, a műtétet is beleszámítva.
Nyilván a legelején saját költségemre a Chappi tápról váltani akartam, így azt tudtam hogy ez többlet költség lesz nekem, amennyivel drágább az új táp, az rám marad.
Aztán hét hetet követett (kb 2 hónapja van itt), egyre többet kellett nekem vállalni, mert közölte egyik-másik hogy ők nem tudják most levinni sétára. Én meg nem hagyom kínlódni a kutyát, nyilván leviszem. De ez már kezdett kiakasztani...mert lehetetlen volt így tervezni-szervezni az életem-munkám. Addig fajult a vita, hogy most minden rám maradt. Megcsinálom, mert nagyon megszerettem, de akitől származik a kutya ötlet már vissza vitte volna vagy az előző gazdájához vagy menhelyre, különösen mikor állatorvosi költségek is szóba kerültek, mert hogy se ideje, se energiája, és amúgy is házra gyűjt és amúgy is nem családtag, hanem csak egy háziállat.
Egyébként ha számít, két testvéremmel lakom együtt. Én 26, máik 24- mi dolgozunk. Én gyógypedagógusént rosszabbul keresek, mint gépészmérnök testvérem, de mivel nem albérletben lakunk, tehát erre plusz költség nem megy el. Szóval így ki tudom gazdálkodni a kutya költségeit, csak a helyzet bosszantó, mert nem ez volt az eredeti terv.
A harmadik 19 éves- nyilván neki nem kell anyagilag beszállni ebbe, nem is vártam el.
Pár hete pedig mindent én csinálok. Kissé nagy váltás, mert hárman vállaltuk a felelősséget és mindegyik visszakozik. Csak simogatják, meg bohóckodnak vele, és ha rájuk nézek ilyenkor is az jut eszembe, hogy bezzeg levinni, etetni, gondját viselni egyik se akarja.
Hogy legyek ezzel kapcsolatban közömbös? Nem akarok emiatt bosszús lenni. El akarom engedni.
válasza:Hívd össze őket, ültesd le mindkettőt.
Mondd el nekik, hogyan érzel. Hogy nem így állapodtatok meg és neked rosszul esik, hogy ennyire hanyagolják.
Ne vádaskodj, ne szidd őket, koncentrálj a saját érzéseidre. Még ha nem is változik semmi, de legalább kiadod magadból, ami bánt. Ez is segít a lelkednek.
Én úgy gondolom, ha nem lesz kötelesség nekik a kutya, talán még többet is fognak vele foglalkozni. De erre nyilván nem éri meg alapozni.
válasza:Mivel ez csak rosszabb lesz, beszéld meg velük, mondjanak le a kutyáról, és legyen 100% a tiéd, ha vállalni szeretnéd. Ha nem, még most is jobb egy másik helyet keresni neki, mint majd x év múlva.
Happy dog, Brit, Josera, Gemon, nem vészesen drága tápok amúgy.:)
És határozottan jobb mint a Chappi.
Amugysem vagyok híve a “közös kutyának.” Mert abbol mindig csak vita van. Például ha költözne valaki, kinél marad? Ha éppen nagyobb betegsége van, 50-50% a költség, vagy egy valaki fizet csak, miközben másban nélkülözik esetleg? Vagy x év múlva senkinek sem kell majd, csak egy megszokás lesz hogy ott van? Ha éppen nincs egyetértés a nevelés módszerében, vagy éppen az etetés én..csak vita lenne.
Beszélj velük, és ha Te is úgy szeretnéd, legyen csak a tiéd. Ha akarják (kb mint pont most.) elviszik sétálni, játszanak vele. De a komoly dolgokban te döntesz.
válasza:Elengedni nem tudod úgysem.
En is bosszankodok hogy tesom fotózza, feltölti, és begyűjti a dícséretet minden miatt amit a kutyám elért eddig.(BH, Ipo) minden ismerőse azthiszi milyen nagy kutyás, közben vizet nem hajlandó cserélni.
7 éve megy ez.
Nagyon bosszant.
Elmondtam neki a véleményem.
Azóta szereti, elvan vele. De az engedélyem nélkül nem tölt fel semmit róla, nem csinál vele semmit (nem viszi el sétálni.) csak ha előtte megkérdezett.
Minden komoly dologban én, egyedül én döntők. És sokkal könnyebb így. Jobb az elején tisztázni hogy kié a kutya, mert később gondok lesznek. Nálunk ment a vita azon hogy kiképző melyik legyen. Vagy hogy ipo vagy szolgálati. A kaján is.
Több napos, hetes veszekedések voltak ez miatt. Könnyebb lett miután letisztáztuk hogy az enyém.
válasza: válasza:Ismered a mondást, közös lónak túrós a háta. Közös háziállatot nem vállalunk, az mindig legyen egy valakié aztán ha van rá érkezés besegít aki éppen akar.
Ha nem akarnak vele foglalkozni nem is fognak, ezzel nemsokmindent tudsz csinálni.
A költség felét meg vond le a lakás rádeső rezsijéből. Ne legyél szívbajos mert így csak kihasználnak. Szard le, hogy ő mire gyűjt. Az ilyen ember másban is így fog viselkedni, szép lassan azt veszed észre, hogy te fizetsz mindent tesód meg sütögeti a saját pecsenyéjét aztán amikor összejön a pénz amennyi kell szó nélkül lelép, téged meg otthagy mint eb a szaharát az addigra lelkott lakásban.
Ha viszont nagy terhet jelent a kutya keress neki új gazdit. Mert még 8-9 évig úgy kell szervezned az egész életed, hogy van egy kutyád. Viszont a kutya után mehet a felelőtlen, megbizhatatlan, önző testvéred is, bár ezen én már most is elgondolkoznék a helyedben.
válasza:Ismerős szituáció...
Augusztusban elpusztult a 13 éves beagle kutyusunk, a másik kutyánk (10 éves keverék) egyedül maradt. Mindenféleképpen akartunk másik kutyát. Én mondtam, hogy oké, valami a másik idős kutyushoz passzoló keveréket hozzunk menhelyről, jövőre úgyis elköltözöm, de a 2 tesóm még jól elboldogulna 2 idősebb kutyával. (Apum, Anyum sz@rik rájuk, csak simizgetik meg tömik kajával a kutyákat)
Erre Apum talált egy hirdetésben egy ingyen elvihető kamasz vizslát, másnap elhozta, mert hogy majd ő betanítja vadászkutyának. Hát mondanom sem kell, semmi nem lett belőle, az elején még elvitte heti pár alkalommal sétálni, mostmár örülök, hogyha havonta egyszer időt szán rá. Mert ideje az bőven lenne, úgy dolgozik, hogy 12 órát lenyom egyben, aztán 24 órát itthon van...
Szóval a vizsla 1,5-2 óra séta és agyi fárasztás nélkül felrobbanna. Egyszer nem vittük egy nap, szétszedte a fekhelyét, Apum velem veszekedett, hogy miért nem szedtem össze.... Ja, az előző gazdája cseszett a nevelésére, így nekünk kellett újrakezdenünk mindent. Apum persze vadászni sem viszi, az alapokat sem igazán tartatja be vele.
Na szóval a mondandóm lényege az, hogy teljesen megértelek kérdező, sajnos nálunk is ez a helyzet. Kitartást.
(Anyum nem akart nagyon kutyát, ő ki is jelentette, hogy nem fog vele különösebben foglalkozni)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!