Mit tudnék tenni, hogy változzon az itthoni helyzet?

Sziasztok! :)

20 éves vagyok, mióta az eszemet tudom kutyás. Miután az itthon tartott kis keverék kutyánk elpusztult (akivel elkezdtem kutyasuliba járni és agilityzni, vele csöppentem bele a kutyázásba) amikor 14 voltam, úgy gondoltam ideje egy komolyabb kutyát is szerezni, és vele folytatni a sportolást, illetve újakat kipróbálni. Így esett a választásom az egyik fajtamentő egyesületre, ahonnan is örökbe fogadtam egy mudi szukát. Nagy reményekkel tele vágtunk neki a közös életnek vele, amiben a szüleim is támogattak amennyire tudtak, noha nekik ez az "ugra-bugra" (agility) hülyeségnek tűnt, bár ügyesek voltunk benne. Idővel sajnos abba kellett hagynunk, mivel a kutyaiskola messzebb van, és (bár ezt sajnos nem mondta előre a fajtamentés) az utazást egyáltalán nem bírta a kutya, mindig hányt, csorgott a nyála, és bár végigpróbáltunk pár gyógyszert/alternatív dolgot is, nem hatott, és 1-2 év után rájöttem nem akarom őt ekkora stressznek kitenni az utazással. Ekkor kezdtünk el a közeli tanyán terelni egy pásztor mellett, noha oda is utazni kellett, és szintén fizetni is, ez is jól ment. Ekkortájt kezdett meghízni a kutyám, nem tudtam elképzelni miért, hiszen csak én etettem (BARF) és minden szükséges dolgot megkapott amire szüksége volt. Nagyon sok súrlódás volt ezidőben édesanyámmal a kutya etetése miatt, mert szerinte keveset adok neki, meg salátán akarom tartani... (színhús, csontos, zöldség-gyümölcs stb volt az étrendjében) És hogy ő külön ad neki enni. Csodás. Namost ez odáig fajult, hoyg rendszeresen összevesztem anyummal ezen, ő azzal érvelt, hogy nem a kutya eszik sokat, hanem én mozgpk vele keveset. Hát igen mondom mikor canicrossozni megyünk és 1 km után már alig fut mert KÖVÉR akkor az nehogy az én hibám legyen már. Azóta sajnos teljesen lemondtam arról, hogy ez valaha menthető lesz, mert egyszerűen még kompromisszumoit sem hajlandó velem kötni, és nagyjából válogatás meg időpont nélkül mindig eteti a kutyát ha olyanja van. Így az egykor 13 kg-os (nagyobb szuka mint a standard) kutya most közel 20 kg.. Teljesen el vagyok keseredve, de nem tudom mit tegyek. Elköltözni nem tudok, mert itt tanulok a városban. Amíg én etettem addig megvettem a húsokat, szétporcióztam, és ment a fagyóba, reggel kivette egy csmagot és estére mikorra kiolvadt adtam a kutyának. Ezzel szemben most hogy anyum eteti, megvesz egy rakás akciós húst amit épp talál, le se fagyasztja, és sokszor a már büdösödő húst adja neki. A sírás kerülget ahogy ezt írom, de ez eleinte nem volt ilyen, mostanra viszont abszolút kicsúszott az irányítás a kezembl a saját kutyám fölött, de anyummal abszolút nem egyformán gondolkozunk erről. Akkor is ad neki egy kis kaját ha elmegy itthonról, meg reggel, meg este, vagy én mér nem is tudom. Míg nem voltam itthon pár napig vihar volt, és mire hazaértem az addig békésen mindent átaluszó (vihar tüzijáték stb) kutyám be volt sz@rva még az esőtől is, mert mint kiderltr végig simogatták meg babusgatták míg nem voltam itthon és vihar volt. Azóta is így megy, és már nem bírok úrrá lenni a helyzeten, a legtöbb amit tehetek, hogy sétálni elviszem meg labdázok vele, hogy hátha akkor fogy valamelyest, de a sportolás meg versenyzés már rég nem elképzelhető számomra vele. Nem is azért mert 8 éves lesz, hanem mert egyszerűen ilyen kondoval nem lehet vele sportolni, és egyszerűen tanácstalan vagyok. Kértem szépen, kértem csúnyán, hogy az én kutyám, az én pénzem van az összes költségében, a fenéért kell beleokoskodni, de fel se fogják.