Miért etetik a kutyákat rossz minőségű tápokkal?

Azoknak, akik pedig legalább a kérdésre válaszoltak kötekedés helyett, de nem voltak képesek értelmezni, üzenem:

1. Igen, a BARF-ot is el lehet rontani, de lehet jól is csinálni, vannak sikersztorik. Ezért nem ítélünk el egy gazdit sem, ha mondja, hogy BARF-ozik a kutyájával. Ellenben a Pedigree-t NEM LEHET jól etetni, megvenni is óriási hiba, tehát ha valaki kijelenti, hogy ilyen ocsmányságot tesz a kutyája elé, nincs olyan, hogy ne ítélnénk el.

10-es, tudod, mi az, hogy "rossz minőség"? Elolvastad a kérdést? Mert az értelmezéssel itt még bajok vannak. A kérdező azt írta, idézem, "Miért etetik a kutyákat rossz minőségű tápokkal?"

ROSSZ MINŐSÉGŰ TÁPOKKAL.

A rossz minőségű táp nem olyan tápot jelent, aminél van jobb! :D A rossz minőségű táp az rossz.

Pedigree agyon van reklámozva, gyerekként én is azt hittem, hogy az hű de menő, hű de jó, ha felnőtt leszek csak azt adok a leendő kutyáimnak. Aztán mikor tényleg lett kutyám, elkezdtem utánanézni, de van, aki nem teszi ezt meg.

Szuperprémium tápot kap a kutyusom, pénzügyileg sokat nem befolyásol, ugyanis egy hónapban maximum két kilót eszik belőle. Ha majd hiányzik a kasszából az olcsó és a drága táp közötti árkülönbség, akkor kettővel kevesebb kávét iszok a hónapban, és már meg is spóroltam kb. Egyébként nem eszi meg csak úgy, olcsó (de nem pedigree,friskies!) nedves tápot kell hozzá kevernem, hogy hajlandó legyen hozzányúlni.

Nagyszülőkhöz is szinte velünk együtt került kutya, ők is jó minőségű táppal etették, de egyszer csak úgy döntött a kutya, hogy nem eszi meg. Váltottak más típusra, az se kellett neki. Folyamatosan csak vették és vették a tápokat, mindet vitték el a menhelyre, mert egyiket se ette meg a kutyájuk. Egyszer vendégségben nekiesett az otthon lévő kutya tápjának, ami egy üzlet sajátmárkás tápja volt történetesen. Azóta azt eszi, falja mintha muszáj lenne. Na, ő ezért eszik olcsó tápot. Kap mellé vitamint, zöldséget és húst is, nincs gondja az egészségével.

Én 67 éves vagyok, 14 éves korom óta vannak kutyáim és mindegyik a kutyaéletkor legvégső határán hagyott el.(Isten bizony!)

Azelőtt 50 éve talán nem is voltak tápok, ha volt is, én nem tudtam róla.

A kutyáim általában megfőzött disznó, birka, marhabelsőségen, csirke far-háton éltek,(mikor mit kaptam a hentesnél) ami össze volt nekik főzve korpával, rizzsel és zöldségekkel, szezonjában apróra vágott csalánlevéllel.

Általában hetente 2x volt nekik főzve nagyobb mennyiség. Kapták még a nekik való kajamaradékot, kivéve a csöves csontokat. Egy héten 2x-3x egy-egy nyers tojást és igazi házi tejet.

Soha nem voltunk gazdag emberek, nem vásároltunk kutyákat, hanem az élet hozta őket elénk egy-egy kóbor kutya személyében, akikkel akkor is, most is családtagként bánunk.

A legkisebb gyanús jelre orvoshoz vittük őket, nem várakoztunk napokig, hetekig, hogy hátha meggyógyulnak.

Nem kellett őket kutyasuliba hurcolni, (vagy verni!), mégis tudtunk velük bánni, a gondolatainkat is ismerték.

Jártunk kirándulni, erdőn-mezőn, voltunk folyóknál tavaknál, boldog, egészséges, fényes szőrű kutyáink voltak egész életünkben, holott tápot nem is láttak.

Én aláírom, hogy a felelős állattartás fontos dolog, de ez - legalábbis itt a Gyakorin - piszkosul túl van lihegve!

17-es, a kutyái valószínűleg nagyon szívós keverékek voltak. Ezeknek a kutyáknak van egy szuperképességük; bármit megemésztenek, még ha az nem is jó nekik. És, bár lehet, hogy nem feltétlen prémium táp, de az ön által felsorolt dolgok egy viszonylag egészséges, kiegyensúlyozott étrendet eredményezhettek, de legalábbis jobbat, mint egy mai "közép-alsó" kategóriás táp.

Egy dologban viszont egyáltalán nem tudok egyetérteni; a felelős állattartást soha nem lehet túlzásba vinni. Mindenki a legjobbat adja az állatainak, amit még bír anyagilag. Erre egy óriási kivétel van: ha az a bizonyos legjobb kimerül az agyoncukrozott, ízfokozóval teli tolt "tápokban". Akkor inkább várjon az illető néhány hónapot-évet, vagy gondolja át, hogy tényleg akar-e egyáltalán állatot.

Mindig elfelejtem rendesen befejezni a mondandómat, és kimarad valami...

Szóval, amiről ön beszámolt, az bőven a felelős állattartás kategóriáján belülre esik, még akkor is, ha az előző válaszomban csak az étrendet elemeztem - nem akarok még jobban eltérni a témától.