Nem tudok falkavezér lenni a kutyámnál, és ezért állandóan megharap, mit tegyek?

A kutyás topik nagyságrendekkel agresszívebb mint a politika vagy a vallás de azért leírom:

A falkavezér a vadonban nem úgy tartja fenn a hatalmát, hogy rácsap a másik popójára, hanem úgy, hogy erőt mutat. Ennek nem sok köze van a kutyaiskolához. Meg kell mutasd, hogy ki a főnök minden egyes alkalommal amikor megkap. Ne a popójára csapj és ha már csapsz akkor olyan erővel, hogy ne legyen tőle baja a kutyának, de megtanulja, hogy ez nagyon nincs eltűrve.

Ha jól csinálod akkor néhány alkalom alatt megtanulja a rendet.

Azért nem ártana a család többi tagjának is következetesnek lenni ebben, hogy helyrehozzák a félrenevelést, csak ha a kérdező most elkezdi tényleg jó irányba nevelni a kutyát, anyukája meg mondjuk nem partner, lassabban fog menni. Meg nem mindegy, mennyi ideig volt eddig félrenevelve, mióta rögzültek a rossz szokások.

Vannak jó videók egyébként a témában, kell valami jutalomfalat (ez lehet bolti is, de akár virsli is jó, a lényeg, hogy a kutya szeresse, és lehessen vele motiválni).

Én értem ezt a falkavezérséget, de azért ez már a mai kutyáknál nem biztos hogy így működik.

Lehet hogy vannak dominánsabb kutyák,vagy agresszívabbak, akiknek kell falkavezér.

Nekem 5 kutyám van,legkisebb egy puli, legnagyobb egy keverék kb.35 kg-os.De a többi 3 is elég nagytestű.

Én etetem őket, játszok velük, simogatom, nyírom, beadom féregirtót torkukba,elvehetem a húst is tőlük, teljesen megbíznak bennem, imádnak,ha kint vagyok folyton jönnek velem, utánam.Soha rájuk nem csapok,ha fegyelmezni kell őket, erélyesebben rájuk szólok és azonnal szót fogadnak.Érzik a határozottságot,tiltást.

De nem nevezném magam a klasszikus falkavezérnek, amiről olvasok.Röviden:Azért fogadnak nekem szót, mert szeretnek.És azért szeretnek, mert én is szeretem őket és jó vagyok hozzájuk, jó életük van mindenben.

Ja és amúgy nő vagyok.Most majd sokan felhorkannak, de azt látom, az állatokkal,gyerekekkel is a nők jobban boldogulnak,türelmesebbek, érzelmi oldalról közelítik meg a témát, a férfiak sokszor hatalmi oldalról, az erő oldaláról, nehogy már a kutya vezesse őket orruknál fogva,így megelőzik azzal, hogy hatalmat gyakorolnak felette.

Holott mind a gyerek, mind a kutya neveléshez szeretet kell és azon át minden olyan logikus.

Nálunk is a férjem a maga módján szereti őket, de nem babusgatja mint én, türelmetlen velük, nem megértő.Nem is mennek utána,nem ragaszkodnak hozzá, én meg szinte eggyé válok velük.Van 2 lovunk, azokkal is ez a helyzet, én másképp érem el náluk amit szeretnék, sok-sok babusgatással ugyanolyan jól kezelhetőek.

Na és a cicáim...Meg a madaraim....Róluk is írhatnék, akár regényt.

"Én értem ezt a falkavezérséget, de azért ez már a mai kutyáknál nem biztos hogy így működik."

De, "a mai kutyáknál" is pontosan így működik.

Kérdező: ha tudod, hogy nem jó mit csinálsz (eredménye sincs, meg megad is tudod, hogy nem jó) akkor két választásod van. Vagy minden alkalommal lekensz neki egy pofont amikor megkap, vagy tűröd, hogy azt csináljon amit akar.

Egyébként olvastam erről pár könyvet, elég egybehangzóan állíják, hogy a kutyának szüksége van rá, hogy egyértelműen el tudja magát helyezni a hierarchiában. Ehhez az kell, hogy te mint a gazdája mindig érzékeltesd vele, hogy ő hol áll a rangsorban. Amikor nem tudja magát pontosan besorolni, akkor a kutya is feszült hiszen akkor rivalizál ami mindig kockázatos. Mihelyt megérteted vele a pozícióját boldog lesz, mert megszűnik a bizonytalansága.