Hagy kérdezzem meg, ki mennyit setaltatja napi rendszerességgel a kutyáját?

Igaz, én egyedül élek, van két kutyám, kis ház nagy telekkel. Napi 16 órát vagyok távol, napi 3-at kutyázok aktívan, 1-ben házi/ház körüli munkák és 4-et alszok.

Kéthetente 1 nap szabad, ilyenkor 2x ennyit alszok és 3x ennyit kutyázok(ebben benne van egy 4 órás túra hegyekben/erdőben, egy 4 órás kutyasulizás mindenféle programmal és egy órás otthoni játék velem).

Üdv:Egy tervueren és egy jindo kutya gazdája.

#20-as, lehet, hogy nem a realitásban élek. Meg sok kutyás ismerősöm sem. Nálunk a kutyasétáltatás családi program. Esőben gumicsizma, télen vastag holmi és kutyagolunk. Van a közelben egy nagyon szép hely. Nyáron, amíg sokáig van világos, addig szoktunk vinni távcsövet és nézelődünk. Néha elemózsiát is viszünk magunkkal. Az időjárás nem gond, nem vagyunk cukorból. Egész nap bent van mindenki, nagyon ránk fér a mozgás és a levegőzés este. Amúgy sem vagyunk egy nagyon elkényelmesedett család. Ahogy a kutyás ismerőseim nagy része sem.

Nagyon szimpatikus a kérdező, hogy körüljárja a témát, mert a kutya nagy felelősséggel jár. Nagyon át kell gondolni, hogy valaki tudja-e vállalni a vele járó feladatokat és kiadásokat.

Gyerek sem unja meg a sétálgatást ha ő is kap elfoglaltságot pl ha a kutya jól nevelt szépen sétál akkor foghatják ők is a pórázt,dobálhatják neki a labdát stb 1,5 óra azért hamar eltelik.

Mi húgommal kicsi gyerekként jártunk papámmal kutyát sétáltatni és nem 1,5 órát,hanem 3órát is mentünk. Megnéztünk mindent,nálunk is volt távcső,növény felismerés,kutyákkal játszottunk. Meg hogy elbújtunk és nekik megkellett minket keresni,bár ez akkor volt, mai gyerekeket valószínű ezek már kevésbé foglalja le, húgom 5-6 éves lehetett én 8-9..Alaszkai malamut meg egy Akita volt papámnak.

De ha úgy érzed nem fél bele akkor várjatok még vele pár évet.

Ha csak sétára értik a 2X1,5 órát és minden kutyára és minden tartási módra, az nekem soknak tűnik.

A goldenünk például élete csúcsán is jelezte 1 óra után, hogy neki ennyi elég volt, másfél óránál volt, hogy lefeküdt és nem volt hajlandó tovább menni. Próbáltam fokozatosan növelni a mennyiséget, mert én többet mentem volna, de akkor is ez volt. Az az érdekes, hogy fizikailag bírta volna, mert a 20 perc séta, 1,5 óra kutyasuli, 20 perc séta ment neki. A mostani fiatal kutyánknak egy óra séta a minimum, de képes egész nap is menni, nagyon rugalmas. A kertben szívesen játszik, reggel ezzel indul a napom. Na meg egy kis tanítással.

Ha az össz foglalkozásra gondolnak, akkor abban a játék, simogatás, tanítás is benne van, amit a gyerekek is csinálhatnak. A sétát jól látod, egyedül, gyereknek nem szerencsés. Húzott engem már végig 8 évesen az utcán az akkori kutyánk, valamint ha bármi konfliktus van, akkor sem előnyös, de ha nem egy erős és neveletlen kutyáról van szó, akkor egy kiskamasz szerintem már el tudja vinni. Egyébként nekünk az is egy (nagyon sokadlagos) érv volt a kutya mellett, hogy így a testvérem gyerekeinek is van lehetősége kutyázni. Ők ugyanis az anyjukkal együtt nagy kutyabolondok, de nem lenne elég idejük vele foglalkozni.