Félek az ivartalanítástól, más is érez így?
Most 8-hónapos kis kan kutyám, már teljesen ivarérett. Eddig 2x kellett lemondani az ivartalanítás időpontját, mert közbejöttek váratlan dolgok.
(Hírtelen költözés, aztán pedig gyomorrontása volt a kutyámnak)
Aztán utoljára végülis a férjemmel megbeszéltük hogy várunk legalább 1 éves koráig vele.
Szívem szerint nem is ivartalanítattnám, de tartok tőle hogy valami betegsége lesz felnőtt korában. Habár fajtatiszta kutyus, és úgy tudom hogy ez a fajta kutya nem igen hajlamos az ilyen megbetegedésekre ( 3 tenyésztőnek és az orvosnak is kikértem erről a véleményét).
De kitudja... Lehet ő lesz az egy abból a kevésből, és baja lesz..
Dilemmázok, nem tudom mit tegyek, mert nagyon nem akarom.
A szaporulattól nem félek egyáltalán, folyamatosan járunk kutyasuliba, érdeklik már a szukák és sokszor találkozott tüzelő szukával is, de abszolút letiltható arról hogy megmássza őket. Már ha látom hogy szeretné, azt mondom hogy NEM és megegyszer megse próbálja. Tiltásra se szalad el a lábam mellől ha jön egy szuka, szóval az ilyesmi nem gond, csak a betegségektől félek és attól, hogy ha ivartalanítva lesz megváltozik a személyisége... Mert sokat hallok ilyesmit olyan gazdiktól, akik ivartalanítattak, lány kutyáknál többször fordul elő ilyen probléma de van hogy fiúknál is, kissé érdektelenek lettek, nem olyan játékosok. Én nagyon szeretem hogy ilyen aktív és játékos, és szeretném majd versenyekre is vinni.
Szerintetek?
Igen kedves utolsó válaszoló, ettől tartok én is, hogy valami ilyesmi betegsége lesz. Mert amúgy ha nem lenne ez a kockázat, biztos nem gondolkoznék az ivartalanításon.
Biztos én fogom fel ilyen drasztikusan, de mégis egy szervét távolítják el, ennek lehetnek következményei is.
Őszintén, az állatorvosunk nagyon felszerelt és nagyon gondos, odafigyelő orvos, így nem félek attól hogy valami baja lesz közben. Najó, egy kicsit azért tartok tőle, de nem annyira mint az utána lévő következményektől. Én így szeretem a kutyámat, és most ahogy viselkedik, feleslegesnek találom az ivartalanítást úgy, hogy nem igen hajlamos ilyen megbetegedésekre. A szembetegségekre viszont hajlamos, arra nagyon figyelünk, állandóan visszük kontrollra, hogy ha bármi van idejében észrevegyük.
De nekem az ivartalanítás túl drasztikusnak tűnik, belegondolni is szörnyű, mégis, átkell gondolnunk és mérlegelni, nem szabad azt néznem hogy nekem milyen rossz, ha neki ettől jobb lenne. Még van egy kis időnk, addig megnyugszok valahogy. :)
Én is féltem. Minden állatomnál, nem csak a kutyánál, de nem ettől tettem függővé, hogy megcsináltatom e a műtétet vagy sem.
Neki ez csak jó. Nem fog többet stresszelni a tüzelő szukák miatt, nem lesz idegbeteg ha nem mehet a közelükbe, esélytelen hogy ivarszervi betegsége lesz, nem fog elszökni ha megteheti és még sorolhatnám. Neked milyen lenne ha nem nyúlhatnál magadhoz vagy a férjedhez ha kancás vagy? Soha, nincs kibúvó. Na ilyen neki is.
Önző hozzáállás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!