Normális dolog az, hogy jobban szeretem a kutyáimat, mint némelyik családtagomat?
Hát én 15 éves korom óta nem láttam apámat. Nem is baj, egyáltalán nem hiányzik. (bár a nagymamám győzköd arról hogy segítsek neki, mert állítólag nagy szarban van, szóval számíthatok egy bírósági meghallgatásra az érdemtelen szülőtartás követelésével kapcsolatban) Fizikailag-lelkileg terrorizálta a családot, alkoholista, házasságtörő... Szóval őnála nem nehéz bárkit is, bármit is jobban szeretni.
Rajta kívül viszont ez egy összetartó szerető család.
A kutya, kutya, háziállat. Szeretjük, rendesen ellátjuk, gondoskodunk róla, felelősen tartjuk, de attól még kutya, s nem családtag
Nálam a kutya az kutya. Szeretjük, jól tartjuk, rendesen gondozzuk, felelősen viszonyulunk hozzá, de attól még kutya.
A családtag, meg családtag.
Persze más kérdés, hogy milyen családról van szó.
Hát én pl. jobban szeretem a malamutomat, mint némelyik családtagomat.
Mert azok - a kutyámmal ellentétben - igazi seggfejek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!