A cigányok félnek a kutyától?

Még hogy nem más a szaguk, hát aki azt írta nem találkozott még cigóval vagy pedig szar a szaglása. DE A KUTYÁNAK NEM és a kutya megérzi a más bőr szagot pláne ha ne talántánt "ritkán" ápolatlansággal keveredik.

És igen félnek a kutyáktól, igaz nem csak a cigányok más ember is de ők elég nagy százalékban tartanak tőlük, gondolom azért mert a kutya megérzi a ROSSZAT!

az én amstaffom szereti a cigókat!

ami nem lenne baj de nem tudom ha valaki betörne arra hogy reagálna.... 8 hónapos..

Először is, nem cigány, hanem EMBER, így, csupa nagy betűvel.

Szóval, mi vettünk egy felújítandó családi házat egy olyan faluban, ahol - mint utóbb kiderült - igen sok EMBER lakik. Napközben amíg mi dolgoztunk, a kikötött kutyánk (egy Rotweiler keverék) "őrizte" a házat. Az EMBER-ek eztán napközben míg mi boldogan dolgoztunk, az EMBER-ek meg otthon szívtak munka nélkül, kb. ugyanannyi pénzért, időmként felkerekedtek unalmukban, és szabadon jártak-keltek nálunk, vettek-vittek ezt-azt a telkünkről. Végül már nem maradt semmi mozdítható építőanyag, sőt, egyáltalán semmi más, ami egy EMBER-hez méltó érték lenne, nekiláttak hát ezek az EMBER-ek a házunkat bontani. Félelmükben pont azzal az ablakkal kezdték, amelyik elé a kutyánk ki volt kötve.

Természetesen az ablak tokostól kibontása előtt a kutyát EMBER-hez méltó módon lefújták gázsprével, plusz gondosan kiverték az egyik szemét, ne legyen útban a fejének.

Ezután lemondtunk a házunkról, és elköltöztünk, mert nem bírtuk többé már az EMBER-ek közelségét. Elsőként a kutyánkat adtuk oda egy igen barátságos EMBER-nek, aki élénken érdeklődött iránta. A kutya viszont Rotweiler létére piszkosul félt ettől az EMBER-től, de nem volt jobb ötletünk, ahova mentünk, oda nem vihettük. Hát odaadtuk neki, legalább lesz új gazdája, ráadásul egy EMBER. Később egy másik igen barátságos EMBER-től hallottuk (abban a faluban csupa barátságos EMBER-el találkoztunk, senki sem tudja oly kedvesen mondani, hogy "rátok gyújtom a házat", mint egy ottani EMBER) hogy a kutya már nincs meg, mert az első EMBER megette.

Szomszédunk egy kamionos volt, egy igen zárkózott gádzsó (ahogy az EMBER-ek maguk közt nevezték), de ő nem értette meg magát olyan jól az EMBER-ekkel, mint mi. Tőle ugyan nem vittek el semmit, és a házát sem rombolták szét, mert neki nem kutyája volt, hanem éles lőfegyvere, és ezt az EMBER-ek is jól tudták. Először ugyan kutyája volt neki is, egy pitbull, de miután visszavásárolta 5000-ért az EMBER-ektől, rájött, hogy a távolságtartó jó viszony kulcsa egy jó fegyver a viszakapott kutya mellé.

Másik szomszédunk egy Dobermann lakott, akinek a gazdáját az EMBER-ek elűzték, mert kiállhatatlan volt, és nem volt pisztolya. A Dobermann sovány volt, nem is szerették az EMBEREK annyira, mint az én kövér Rotweileremet, de azért néha őt is meg-megsimogatták az EMBEREK egy karóval barátságból. Az egyik szeme már neki is hiányzott.

Mindebből csak az a tanulság, hogy az EMBER-ek nem félnek a kutyától, hanem szeretik (ha kövérek, jó csípősen, paprikával), és mert néha a kutya akár jövedelem forrást is jelenthet nekik. Az EMBER-ek a fegyvert viszont nem szeretik, ezért ha telkedet/házadat te is EMBER-ekkel szeretnéd megosztani, fegyvert ne tarts. Én magam ezt ajánlanám: járj minél többet EMBER-ek közé, ismerd meg őket közelebbről, kutyát vigyél nekik.

Eddig tartanak az én személyes tapasztalataim EMBER és kutya kapcsolatáról.