Hogy lehet leszoktatni arról, hogy csúnyán vegye el a jutalomfalatot?

A elgegyszerűbb dolog a világon, hiszen pont jutalomfalatról van szó, így semmivel nem kell közvetetten összekötnie a dolgot, hisz pont a jutalomfalat elvétele maga a jutalom. :)

(más kérdés, hogy ha ez nem egyértelmű, akkor mik a nevelési alapelvek...)

Akkor add neki oda, amikor úgy viselkedik, ahogy te akarod. Evidencia.

Tartsd a markodban a jutalomfalatot, hidd el , érzi hogy ott van, vagy nyisd szét annyira az ujjaidat, hogy minél jobban észlelje, és akarja megszerezni.

Aztán türelemre kell tanítani. Az "orrára pöccintés" egy büntetés, amit nem érdemel, és nem is ért, persze, hogy nem működik, a fegyelmezésnek tanításnak kell lenni, nem büntetésnek.

Ültesd le.

Ha nem megy, vedd el előle a jutalomfalatot, és próbáld úgy. (úgy kevésbé ingerli)

Ha leült, várj, amíg türelmesebb elmeállapotba nem kerül.

Hiszen a leülés semmit nem jelent, ha ugyanolyan türelmetlen lelkiállapotban van, mert mindig az aktuális lelkiállapotot lehet (érdemes) megváltoztatni, vagy erősíteni.

Ha elérted, hogy türelmesebben üljön, vedd elő ismét a jutalomfalatot. Ha izgatottá válik, rakd el.

Ha nyugodt marad, szagoltasd meg vele, majd emeld a szemed elé, hogy kövesse azt, és felvegye veled a szemkontaktust!

Nagyon fontos, hogy bizonyos dolgokat ne a jutalomfalatért csináljon, mint valami automata gép!

Kösse össze veled, érted csinálja a kért dolgokat!

Ha megvolt a szemkontaktus, és továbbra se követelőző, nem izgatott, nem türelmetlen, megkaphatja.

Ha menet közben kizökken ebből az állapotból, természetesen nem kaphatja meg!

Bár eddig félre lett kondicionálva, hiszen egy türelmetlen követelőző állapotban is megjutalmaztátok, lehet hogy nagy azért, de mint említettem jutalmazni az aktuális lelkiállapotot lehet, úgyhogy ő ebből nagyjából annyit értett, hogy jó, ha a fél kezeteket és leharapja, hiszen a jutalom megvan a végén.

Még a közvetlen odaadást is le lehet bontani még apróbb lépésekre, pl csak annyira nyitod szét a kezed, hogy megnyalhassa. Ha túl tolakodó, izgatott, akkor rükverc , vissza 2 lépést, ismét megvárni a türelmes koncentrálást, szemkontaktus, és ismét próbálkozás.

Kizárólag akkor adjátok neki oda, ha teljesen nyugodt állapotban tudja elvenni!

" lehet hogy nagy azért, "

*nem azért.

Nyilván nem azért, de ettől még rosszkor volt jutalmazva.

De 7 hónaposan még nagyon könnyű átnevelni, szóval ha ezt minden másfajta szitunál is következetesen tartjátok, hogy az aktuális lelkiállapotot tiltjátok le, vagy azt erősítitek, jutalmazzátok (nem konkrét cselekedeteket, vagy parancs végrehajtást) akkor biztos, hogy ezzel semmi probléma nem lesz.

Pláne még tinédzser, alapból türelmetlen, bár ez mostanra tiszteletlenséggé fajult, ilyen fiatalon ezt is könnyen lehet korrigálni.

Nyújtod neki és látod hevesen közelít vissza rántod a kezed,nem kapja meg, megint nyújtod akkor megint vissza rántod, majd rájön ha lassan közelít a falathoz megkapja.

Nálunk így tanulta meg.

Mivel akkor adjátok neki oda,mikor erőszakos jó hogy azt tanulja meg,ha minél erőszakosabb akkor kapja meg.

Ha nyitott tenyérrel adod oda neki, nem tud ráharapni. Idővel megtanulja, hogy finoman kell elvenni.

És türelemre kell tanítani (türelmesen), ahogyan az előttem válaszolók is írták.

Én is ugyanevvel a problémával küzdök, bár az én kutyám már felnőtt, de mégis fáj ahogy elveszi a falatot a kezemből.

Sehogy nem tudtam leszoktatni róla.

Ha rászólok akkor nem meri elvenni.

Ha pedig visszarántom a kezem mindig, akkor meg már semmi értelme nem lesz a jutalomfalat adásának, hiszen azt nem csak úgy kapja bármikor, hanem ha valamit jól csinált, azért jutalomként.

Ő nem heves és nem kapkod, teljesen nyugottan nyúl csak érte, aztán mégis csak belecsíp a bőrömbe ahogy kiveszi.

" hiszen azt nem csak úgy kapja bármikor, hanem ha valamit jól csinált, azért jutalomként."

Én meg pont erről beszéltem, mikor azt mondtam, nem egy adott cselekedetet, parancs végrehajtást kell jutalmazni, hanem az aktuális lelkiállapotot.

Ez direktebb módon is igaz, tehát hiába nem akarod te a belecsipkedős kikövetelőző állapotát erősíteni, automatikusan megteszed. Nem tudod megkerülni.

Ami súlyosbítja ezt a dolgot, hogy a kutyák ezerszer inkább érzékenyek az aktuális hangulatra, mint a konkrét cselekedetekre.

Ez a kommunikációjuk alapja.

Elég arra gondolni, mikor elkezd ugatni 1 kutya az utcában, a többi meg utánozza.

Nem az ugatást utánozzák, hanem egy hullámként terjed az a felfokozott izgalmi állapot, ami ugatást vált ki.

Nagyon érzékenyek erre, nekik ez a természetes kommunikációjuk. Szóval ezt erősíteni vagy tiltani, sokkal nagyobb nyomot hagy bennük, mint egy adott parancs végrehajtását dicsérni.

Hogy nem kanyarodjak teljesen el, mondok más példát.

Például lehet látni még nevesebb iskolák bemutatóján is, hogy pl 10 kutyával egyszerre csináltatnak valamit, mindegyik megteszi, mindenki tátott szájjal nézi... mármint e felületes szemlélő.

De hamar észre lehet venni, hogy a kutyák a parancs végrehajtása után szuggerálják az övre akasztott jutifalatos táskát, hogy mikor kapnak már belőle.

A különbség a következő:

Ha egy kutya elsősorban nevelve van, kialakul a bizalom és a tisztelet, utána ha trükkökre van tanítva, azt a gazdája miatt teszi meg, és megteszi, -majdnem- bármi áron.

Ha elsősorban tanítgatva van, anélkül hogy kialakult volna a bizalom és a tisztelet, robotként végrehajt dolgokat, kizárólag a jutalomfalat miatt. Amikor kedve van jutalomfalatért dolgozni.

Ez még önmagában nem gond, a mindennapokban baromira mindegy, miért csinál meg a kutya apróbb dolgokat, a probléma a komolyabb gondolnál kezdődik, mikor kiderül, hogy a kutya jutifalatért ugyan lefekszik, ha a gazdája azt mondja, de attól még vastagon szarik a fejére, nulla tisztelete van, és ne adj isten az együtt töltött idő 99%-ában dominánsan viselkedik vele (igen, abszolút, még parancs végrehajtás közben is!), nem csinál problémát belőle ha megharapja, stb .

Szóval az a nagy helyzet, hogy akár mit is csinált meg baromi ügyesen, és akármennyire is adnál neki jutifalatot, mivel maga az elvétel nem a kívánt módon történik, ráadásul ennek a viselkedésformának mélyebb problémái is lehetnek (de nem biztos, lehet csak így rögzült)

bizony, nem kaphatja meg a falatot!

Egyébként ezt az elrántós módszert én nem tartom túl jónak én ezt nem csinálnám, mert más a szemléletem, és ez nekem nem férne bele.

Az elrántás már önmagában egy versengés, egy fizikai gát, hogy ki a gyorsabb, ügyesebb.

Pedig ennek egy "agyi" türelemjátéknak kell lenni.

Nézz meg csonton marakodó kutyákat!

Nem húzgálják a csontot! Egy magabiztos tacskó lazán tud birtokolni egy csontot vagy játékot egy gyengébb "jellemű" nagyobb kutyával szemben!

Egyszerűen megáll fölötte, a szájába veszi, és nem engedi el. Tartja, és morog. És addig morog, amíg a másik fel nem adja!

Akát a youtube-on is találhatsz ilyen videót. Néha hosszú perceken keresztül összeér szájuk, fejük, testük, mindketten tartják, morognak, nyáladzanak, de sose az erősebb vagy gyorsabb győz, nem rángatják el a másik előt!

Mindig a türelmesebb, mentálisan stabilabb tartja tovább, amelyik tovább bírja a feszültséget.

A másik meg feladja, és arrébb megy!

Ez az, amit tudatosítani kell a kutyában. (Ezért érdemes szemkontaktust is felvenni, hogy érezze, nem az elvégzett feladatért automatikusan "jár" neki a falat, hanem az a tiéd, és rajtad múlik, megosztod e vele!

Veled kell hogy összekösse.

Ugyanez, amikor csak tartod előtte, összezárt kézben, vagy kicsit szétnyitott ujjakkal. Kifejezed vele, hogy az a tiéd. Nem az övé, mert megcsinált valamit, hanem megkaphatja, mert tiszteled és becsülöd, amiért megtett neked valamit!

Ugyanúgy meg kell várni, hogy feladja, a csipkelődés helyett, és akkor, amiért türelmes volt, megkaphatja.

Visszakanyarodva a hangulatváltozásokhoz, meg ennek érzékenységéhez:

Ez baromi gyorsan tud változni! Fél másodperc alatt, meg berögződni is tud, mint ahogy nálatok ez már berögződött.

Tehát hiába gondolod te, hogy egy cselekedetet jutalmazol, a kutya már túl van azon, vagy más is benne van a képben, mondjuk egy domináns elmeállapot.

Na most van egy csomó kutya, aminél nincs ilyen gond, hát az annyi, azzal nincs gond , lehet jutalmazni, és kész.

De ahogy a példák mutatják, vannak kutyák, akiknél mellémegy ez a dolog, és akkor dolgozni kell rajta.

Ezzel együtt kell dolgozni.

Pl eltervezed, egyik hónapban ezt tanítod meg neki, utána azt.

Na de ha menet közben van egy ilyen probléma, hát akkor azon kell dolgozni.

Arra akarok kilyukadni, hogy

"semmi értelme nem lesz a jutalomfalat adásának, hiszen azt nem csak úgy kapja bármikor, hanem ha valamit jól csinált, azért jutalomként."

Visszább kell lépni kettőt, a feladatokat maximum ürügyként használni, hogy jutalomfalatot lehessen neki adni, de a tréningnek a jutalomfalat óvatos elvételéről kell szólnia.

Tehát igen, akkor kaphatja meg ha jól csinált valamit,(illetve olyan pszichés állapotban van!) de onnantól ez a "jó" az az óvatos elvétel.

(Mert amúgy hiába nem kapkod, meg nyugodt, attól még lehet domináns, ha egy kutya alázatos, igen ritkán csipked! Előfordul, ha alapvetően durván érintkezik mindennek, és mindenkivel, és soha nem volt tanítva, de alap esetben ez nagyon ritka. 99%-ban dominancia, ami lehet pillanatnyi is, vagy lehet a sok ilyen pillanattól egy rossz berögződés. Tehát ismét csak oda lyukadunk ki, hogy a pillanatnyi tudatállapota van jutalmazva)

Na mindegy, nem akarom én itt osztani az észt, csak nem értek sok embert, mert nekem ez valahogy mindig olyan természetes volt, hogy ha megakarok értetni valamit egy kutyával, akkor hogy "lassuljak" le a szintjére, vagy hogy mondjam, hogy legyek olyan egyszerű mint egy faék. :)

Lehet alapból nem vagyok valami intelligens, aztán már nem kell sokkal lejjebb mennem. :)